Hihetetlen, hogy mindjárt megint hétvége...
Szaladnak a napok, hetek, hónapok...és az idő miatt vagy nem is tudom miért, de már annyira várom a karácsonyt...havat...imádom!:))) Kicsit elkanyarodva az életmódtól, bár ez is "életmód", olvastam egy naplóban valamitől, hogy őt megviselte az, hogy a Kicsikéjét császárral hozta világrr. Megértem őt, nagyon szeretett volna természetes úton szülni, mindent elképzelt...sajnos nem lehetett. Én is visszagondoltam...és engem a császár maga egyáltalán nem viselt meg lelkileg. Jó fájt a sebem, és nehezebben láttam el Amit, mint aki természetesen szült. De nekem egy volt csak fontos, hogy Ami egészséges!:) Ugyan olyan anyának érzem magam, mint aki megszülte a Gyermekét...ugyan úgy imádom és ugyan úgy kötődünk egymáshoz. Itt jön az életmód...minden nézőpont kérdése...hogy nézed a dolgokat. Én a császárnál csak azt néztem, Ama egészséges, fejlett, csodálatos baba, akit végre láthatok, érinthetek, imádhatok. Nem azt, hogy kiemelték belőlem, nem éreztem azt mikor megszületik, nem tették ...