Én is ember vagyok ám...
...de még mennyire.:)) Ma Amica és Panka is nagyon ny ű gösek, nagyobbik ugye beteg is. Pancsi most végre alszik. Amica kicsit leült mesét nézni. Ami nagyon akaratos lett mostanában. Ez már nem hiszti korszak, hanem néha már úgy érzem a kiskamaszkor, pedig hol van az még...1,5 órán keresztül próbáltam rábírni, hogy aludjon, majd ugyanennyi id ő volt, hogy végre rendet tegyen a szobájába. Kikészültem...5 vaníliás karika kellett az idegeimnek.:)) Éreztem, hogy ennem kell vm. édességet, különben sikítva ordítani kezdek nyomban. Szóval ennyi...pedig ma tök ügyi voltam...eddig és persze ezután is. Mert ilyenkor nem mondjuk azt, hogy: Na, a mai napnak már mindegy úgy is, AKKOR EGYÜNK!!!! Nem, ma már éppen az el ő bbit kell kompenzálnom és még ügyesebbnek lennem!!:) Hajrá csajok!