Tolom, tolom...:)
Minden elismerésem azoké a Nőké (eddig is így volt, ezután még inkább), akik gyerek, vagy gyerekek mellett diplomáznak, tanulnak, dolgoznak, közben háztartást vezetnek, magukkal is foglalkoznak. Szóval, baromi nehéz.:) Én imádtam a sulit, most is, örülök, hogy belevágtam, mert azóta a mozgás még inkább a szívem csücske lett...de most így a vége felé, a sok tétel, közben az itthon melegét ápolni, Gyerekekkel érdemben foglalkozni, órákra készülni, tartani, nem elfáradni, mindig mosolyogni... Egy szavam sem lehet, tudom. Szerencsés vagyok, hisz azt csinálom, amit szeretnék, csodálatos, segítőkész családom van (még a Lányok is, hagynak tanulni, értik, okosak.:)) de maximalista révén meg sem állok.:) Na, ennyit a sóhajtozásról...érdemben az a helyzet, hogy ma éhgyomorra lenyomtam egy jó kis 40 perces popsi-hasizom részt. Megéreztem, de olyan jó volt.:) Tegnap dupla Állóképességi Köredzést tartottam, az is fincsi volt. Élvezték a Lányok is. Vicces volt, mikor az első óráról ment...