2016. január 2., szombat

Újév, fogadalmak, miegymás...

Sziasztok.:) Ezer éve nem írtam.:( Nagyon sajnálom, mert szerettem blogot írni, de nem marad rá időm. Nem is részletezem miért, aki anyuka, feleség, pontosan tudja mennyi dolog van. Szinte alig vagyok gép előtt, max. a telefont használom a csoport megtekintéséhez. 

Hiányzik az írás, szerettem, szeretek írni.:) Így, bár fogadalmat tenni nem szeretek, hisz nem ígérgetni szeretek, hanem megvalósítani dolgokat, megpróbálok gyakrabban írni a blogra.

Most Karácsonykor volt 6 éve, hogy lefogytam.:) Eszméletlen, hogy már 6 éve...nem sok, rengeteg dolog történt azóta, mégis mintha tegnap lett volna. Pontosan emlékszem az akkori önmagamra, az érzésekre, mind a jókra, mind a rosszakra, amiket kaptam. Mind által erősebb lettem és vagyok most az, aki. És ez így van jól. Mindemellett hiszem, hogy az embert a változásra szép szóval is rá lehet vezetni, nem kell hozzá a durvaság vagy a megaláztatás.

Sajnos többen a másikat külső alapján ítélik meg, fogalmuk nincs mi lehet egy elhízás, egy betegség mögött. Azt hiszik értik és átérzik, mögé látnak és értenek hozzá. Pedig nem. Én nem tartom magam szakértőnek, soha senkire nem is akartam ráerőltetni a véleményemet vagy azt ami nekem jó. Mert ami nekem jó, nem biztos, hogy másnak is (természetesen ez fordítva is igaz). Én abban hiszek, amit megéltem, átéltem, megtapasztaltam és folyamatosan fejlesztve a tudásomat (rengeteget tanulni, tanulni, tanulni...) és így segíteni.:) Mert amit megtapasztaltál az valódi, és amit megtanultál azt senki nem veszi el tőled.

El kell indulni valahonnan és eljutni valahova. Én mindig is lassú duhaj voltam. Lépésről lépésre, ahogy a Vendégeimet is vezetem. Nem kell egyből heti 5-ször edzeni, ahogy mindenről lemondani az étkezés tekintetében sem. Hamar megunod, a tested, a lelked...mi történik? Hosszú távon semmi. Fel kell építeni és végig kell menni azon a nehéz, de annál érdekesebb úton. Magadnak kell megtapasztalnod és elérned. 

Elindulni valahonnan...



 És az úton néha visszatekinteni...mindig van min dolgozni, de mindig álljunk meg egy pillanatra és örüljünk annak amit eddig elértünk. 


Tudod mi a jelszavam:
Harcolj keményen,
küzd az álmaidért,
és ne add fel soha!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése