2010. augusztus 3., kedd

EmintE írása- A táplálkozás lett a hobbym…


…nem pedig az evés!

Páran olvashattátok már történeteimet ilyen-olyan megvilágításban a női portálon, de gondoltam, ha már itt ez a jó kis lehetőség, megosztom veletek itt is a gondolataimat erről az egész „le-akarok-fogyni” cirkuszról, amit én műveltem magammal.

Talán tudok még újabbat, biztatóbbat, lelkesítőbbet írni, mint eddig.

Fiatal vagyok, sok támadás is ért miatta, csak annyit fűznék hozzá, hogy már ez a 3. nyár, hogy intenzíven beleástam magam az életmódváltás témakörébe, próbálkoztam, kísérleteztem, könyveket, szaklapokat olvastam éjt nappallá téve, de ezt nem ragozom.
Mindig is elégedetlen voltam önmagammal, a 158cm magasságomhoz sajnos a széles csípő és az átlagosnál nagyobb popsi, vastagabb lábak genetikai ajándékok...

Középiskolában is voltak kisebb-nagyobb próbálkozásaim fogyókúra terén, bár visszanézve az akkori képeket, és hordva az akkori ruháimat, az akkori alakom nem is volt vészes. Persze nők vagyunk és örökké elégedetlenek. Igazából akkoriban le-lecsúszott esténkként pár csomag chipsz, pár szelet pizza, sok energia ital, de nem igazán érdekelt: úgy voltam vele: apukám génjeiből sokat örököltem, akire 30 év után is pontosan jó a vőlegény öltönye.

Így elvoltam 56-58 kg közt, heti 2-3 tesi órával, és kaja ügyileg 0 odafigyeléssel, az átlagosnak mondható alkatommal.

Majd ugye jött az a bizonyos egyetemista élet. Kollégium, party-k, zabálások, mindezt bármiféle mozgás nélkül. Kb. egy év alatt felhízlaltam magam 72 kilóra. Nálam is megvolt a bizonyos „sírunk a mérlegen” jelenet, de kb egy napig tartott a siránkozás, és rájöttem, ezzel semmit nem oldok meg.

Cselekedni kell:
Jön az „így fogyok én rész”:
Norbi és Alexandra diétája (könyve) közül végül Szandi mellett döntöttem, logikusabbnak, ésszerűbbnek, jobban betarthatónak bizonyult. Végül 1 hónapig csináltam a súlykontrollt, elindultam lefelé, szeptemberre újabb dícséretet kaptam az egyetemen: jujj de jó, fogytál (jah, vagy 3kg-t…) elkezdtem jól érezni magam a bőrömben, és következő tavasszal mindent kezdhettem is elölről…

Tanulság: SOSE HIGGY MÁSOKNAK!MINDIG ÁLLJ TÜKÖR ELÉ, ÉS ADDIG ALAKÍTSD A TESTED, AMÍG MEG NEM FELEL NEKED A KÉP.
ELLENKEZŐ ESETBEN JÖN A MAGABIZTOSSÁG, A JO-JÓ, MEG MINDEN MÁS, AMINEK SÍRÁS A VÉGE…

Következett a Norbi könyv megvásárlása, bevallom, sosem követtem a módszert. Nem vagyok egy szabályok közé zárható egyén…

Aztán jött egy akció a 4.3.2.1. itallal és tablettával. Be is vásároltam 2 havi adagot, amitől szépen be is indult a fogyásom, persze a táplálkozásomba rengeteget vittem a Norbitól és Szanditól tanult módszerekből, kipróbáltam a receptjeiket, nagyjából betartottam, mit mikor eszek, mit nem ehetek soha többé, ilyesmi…

Éves előfizetője lettem egy életmód magazinnak, ami minden hónapban emlékeztetett arra, hogy nekem az eddiginél másabb táplálkozásra kell átállnom és ott is maradnom. Nyár végére szépen le is fogytam 12 kilót, kialakult bennem a mozgás szeretete, sokkal többet jártam a szabadba, biciklizni, túrázni, olyan helyekre gyalog ahová addig kocsival vagy busszal.

Nagyon büszke voltam magamra, és környezetem is rám.

Az volt a cél: csak maradjak 60 alatt…
Egészen 5 hónapig ittam a fogyi lötyit, táplálkoztam a mindenfelöő összeollózott magam kis módszere szerint. Majd „megismertem” olyan embereket a fórumon, akik kcal-t számolnak, és semmiféle szerre nem költenek, mégis sikeresen fogynak.

Elkezdtem én is a rendszeres testmozgást, az ésszerű kcal számolást, de persze folytattam az egészséges, nem hizlaló kaják kutatását, főzését, a kísérletezést.

A mozgáshoz csak annyit: mindig is „ribancnak” tartottam azokat, akik csinos holmikban járnak és aerobic címszó alatt ugrálnak, pucsítanak. Utólag rájöttem: az aerobic jó dolog, nagyon sokat segít leadni a kilókat, és dundiként, lustaként csak irigykedtem azoknak a lányoknak az alakjukra…

2009 karácsonyra a fórumos lányok módszerével, támogatásukkal, és ahogy vittek engem is az árral, magukkal, elértem azt a bizonyos álmomat: 20 kiló lement, így 52 kiló lettem.

Persze tudtam: karácsonykor és szilveszterkor, meg közte nem tarthat vissza semmi sem a finom falatoktól, de már tudtam mértéket tartani, tudtam, miből lehet többet és miből sokkal kevesebbet. Azóta is 54-55 kg vagyok, küszködök magammal, de nem sanyargatom magam semmivel, mondjuk, súlyt tartok. Láthatjátok, nem lettem csodamanó, se fogyi királynő, de az akaraterőm triplájára duzzadt, és megtanultam felnőtt módjára kezelni a kudarcokat, kitartani, és türelmesen várni az eredményre.

Életemben először öltözködök nőiesen, fel merek venni ujjatlan, feszülős toppokat, rövidebb szárú nadrágokat, mert tudom: megdolgoztam azért, hogy én is felvehessem ezeket a cuccokat és a legkisebb számú ruhákat vehessem meg!

Azért a fogyi versenybe benevezek, mert nem „jól” akarok kinézni, hanem vékony, csinos akarok lenni!

Célom: 48kg, ami elvileg pont az optimális a magasságomhoz.

És soha nem fogom feladni, soha nem engedem meg magamnak, hogy kompenzálás nélkül zabáljak, vagy eltöltsek egy hetet mozgás nélkül.

Mert én megtanultam másoktól, hogyan kell küzdeni az álmaimért ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése