2014. április 26., szombat

Búcsúzunk...

Megint...felfoghatatlan, hogy megint búcsúzunk egy fiatal nőtől, anyától...nem értem.

Alig telt el egy év, amikor Juditot elengedtünk. Egy csodálatos három gyerekes anyukát, aki csodálatos nő és anya volt, mindenkinek mindent azonnal megtett és nem várt érte soha semmit. Könyörtelen betegség támadta meg, amit végig követtem és a szívem beleszakadt.:( Büszkék voltunk rá mindig és leszünk is. Azóta futok rendszeresen, mert amiben hitt, azt szeretném tovább vinni. Minden futásomnál ott van velem...


És az élet ment tovább...

A csoportban egyre több és több kismama lett, boldogság volt ez nekünk, hiszen az egészséges életmód és sport is hozzájárulhatott ehhez és ez mindannyiunk öröme.

Sok új és sok régi tagunk is van. Adri nagyon régóta tagunk, többünk barátja... sokat beszélgettünk, két külön világ voltunk, mégis sok mindenben egyetértettünk. A lényeges dolgokban mindig. Neki köszönhetjük az első NÉ pólókat is! Az ő ötlete volt...

Végig követtük, hogy férjhez ment, állapotos lett...végig írt, mikor várta Hannát.
És megszületett idén januárban, a Kiscsoda, élete értelme, Hanna baba.:)

Amikor állapotos volt kétszer futottunk össze, gyönyörű kismama volt. 
És végre pár hete a Vivicitta futóversenyen találkozhattam Hannával is...Apát kísérték ki a futóversenyre.  Sok időm volt a versenyig, sokat beszélgettünk, szeretett volna fogyni picit, elkezdeni mozogni, futni, annyi terve volt, beszélgettünk a Piciről, etetésről, altatásról, anyukás dolgokról. Csinos volt nagyon és végig mosolygott, úgy, ahogy mindig, ahogy én is mindig emlékezni fogok rá...

Nekem a csoport a harmadik gyerekem, ilyenkor azt érzem, kicsit mindig megszakad a szívem. Napokig csak jönnek a képek, az emlékek, és próbálom felfogni, hogy lehet az élet ilyen kegyetlen?

3 hónapos Kislányt kellett itt hagynia. Nem tudjuk mi történt pontosan! A család egyenlőre nem osztotta meg velünk, tiszteletben tartjuk.

Nézem a lenti képet, és emlékszem milyen boldogság volt, mikor készült...verseny után, sok sok kilótól megszabadulva, sokan, jókedvűen...KETTEN nincsenek már velünk!:(


Emléketeket szívünkben örökké megőrizzük!!!!

Azóta megtudtuk: 
Most már teljesen biztos, amit sejteni lehetett, igazságügyi orvosszakértő is megerősítette: tüdőembólia. Gyakorlatilag minden előzmény nélkül, nem tudni miből adódott. Soha nem lesz valódi, felfogható magyarázat. A temetés, május 16-án 10:30-kor lesz a kispesti temetőben. Krisztián üzente, hogy "senki számára nem kényszer, emlékezni nagyon sokféleképp lehet. Ha valaki mégis eljönne, kérem, ha lehet csak fehér virágot hozzon."

2014. április 24., csütörtök

Pár gondolat a futásról...

A reggeli edzés után, olyan jól alakult a délután, hogy elmentem még az érdi Futó csapattal is futni. Annyira jól esett, bár remegett a lábam utána, de néha kell az is.:)


Mostanában átléptem egy határt magamban és már 10 km-en érzem igazán a kihívást.:) Tegnap is olyan jól esett. Ha a versenyen is meglenne az 1:05:00 körüli időm, már elégedett lennék.:)

De, azt ne felejtsük el, hogy az én futásaimnak is megvolt a szép, lassú útja. Az, hogy tervvel futottam, séta-kocogás váltogatás, kisebb kilométerek, kisebb távon versenyek, majd 1-1 keményebb menet, mikor feszegettem a határokat. Mind mind azt segítették, hogy kialakuljon, később megmaradjon a futás szeretete, de ne sokalljak be tőle.  Mindig volt újabb kihívás, nem szaladtam előre és értem el egyből azokat a pontokat, ahonnan már nem feltétlenül van tovább, hanem mindig egy kicsit tettem (teszem) csak feljebb azt a bizonyos lécet.:) Mi a határ? Azt még én sem tudom, majd alakul.:)

Végülis a célom már elértem, mert megszerettem a futást...ami még mai napig hihetetlen! Én, aki teljes futás ellenes voltam, annak ellenére, hogy a legjobb sportnak tartottam mindig, de utáltam és szúrt az oldalam és unalmas volt és különben is. Megváltozott, ehhez sok minden kellett. Kellett a NonóÉletmód csoport, kellett egy kis kitartás, meg kellett találnom nekem milyen cipő vagy éppen milyen tempó a megfelelő. Hogy zenét hallgatva jó-e nekem futni, vagy ha csend van körülöttem. Ez egyébként érdekes, mert ha egyedül futok, mindig zene és egyéb dolgok nélkül futok, de ha csapattal futok, akkor végig beszélgetünk, akkor az a jó, ha nincs csend.:) Szóval segített még a Futó csapat is rengeteget, a versenyeken való részvétel, hogy megtanultam mit egyek futás előtt és mennyi idővel. 

Én rövid távokat futok, nekem bevált, hogy 15-20 perccel futás előtt megeszek egy kisebb banánt. Energiát ad. Én közben pl. nem iszok, de utána legurítok egy fehérjét, plusz sima vizet is. Ki kell tapasztalni, neked mi és hogy esik jól!

Fontos még, hogy tudd, mi a célod a mozgással. Egyre nagyobb távot megtenni vagy fogyni szeretnél vagy gyorsulni. Mind mind más tempót és futásformát követel.

Ha fogyni szeretnél, akkor vagy gyors gyaloglás vagy kocogás lesz a nyerő, mindezt megfelelő pulzuson min. 60 percig. Ha gyorsulni szeretnéd, akkor nagyon jók az intervall futóedzések. Ha a távot szeretnéd emelni, akkor is fontos figyelned a pulzusod, hogy ne fusd el az elejét és érdemes néha intervallt is beiktatni .

Egy biztos, nekem a futáshoz bátorság kellett, mert soha nem ment és félő volt, újra csalódás fog érni, de nem így lett, sőt. Ehhez sok minden és sok mindenki kellett és kelleni is fog. Soha ne add fel és higgy magadban!:)

2014. április 20., vasárnap

Gerinctréner lettem!:)

Éssss ez nekem olyan NAGY boldogság és öröm!:)))


A legjobbaktól tanulhattam. Anno nagy kérdés volt, hogy az aerobik edzőit hol végezzem el?! A legtöbben a Fitness Companyt ajánlották, nem hiába. Azóta én is mindenkinek csak őket.:) Óriási tudásanyagot kaptam tőlük akkor és most, a gerinctréningen is. Használható, átlátható, komoly tudás, amivel tényleg segítünk másoknak. 


Tervek vannak-e? További tanulmányok? Hááááát hogyne.:)
Én ne akarnék még tovább fejlődni?
Vannak röid távú és hosszú távú céljaim...de ezekről majd akkor.

Most egyenlőre élvezem, hogy pihenhetek egy kicsit és készülődök, mert május 5-től, már egy új óratípussal is várok mindenkit, sok szeretettel!:)