"Így fogyok Én" Diilke cikke :)

„Így fogyok én”-Diilke

Lassan 10 hónapja lesz, mégis tisztán emlékszem arra a napra, látom magamat. Zokogtam, összetörtem, a mérleg mellett kuporogtam a fürdőszoba kövén. Miért? A mérleg 107 kilót mutatott. Érzem most is a fájdalmat, az elkeseredettséget és az önutálatot is, a kétségeket a jövőt illetően, mindent, amit akkor éreztem. El akartam tűnni a föld felszínéről, egy ronda béka, akinek nincs joga az utcán a sok csinos nő között mászkálni, utáltam a testemet. Keserves kín.

Talán nem én vagyok az egyetlen, akit kirázott most a hideg, elképzelhető, hogy ti is voltatok már hasonló helyzetben.

Nos, én ezen a délutánon határoztam el, hogy igenis le fogok fogyni. A keserűségtől óriásira dagadt bennem a tenni akarás, el akartam kezdeni valamit, ami segít, hogy jobb legyen. Fogalmam se volt, hogy merre induljak, hiszen az interneten rengeteg diétát, gyógyszert, port és minden féle tippet találtam.

Szerencsémre, az égiek küldtek mellém egy tündért, aki akkor már nyolc kilótól megszabadult és hasonlóan nagy elszántsággal rendelkezett mint én. Egy célunk volt, megmutatni magunknak, hogy képesek vagyunk rá és csinosak leszünk. Úgy gondolom, hogyha nem kaptam volna segítséget tőle, akkor biztos, hogy elveszek.

Miért?
Mert én hajlandó lettem volna fogyókúrás port inni, csakhogy sikerem lehessen. Most ülhetnék itt 130 kilóval, hiszen nem tudtam volna a súlyomat megtartani és kétszer akkorára híztam volna. Ez a lány nem hagyta, hogy ekkora butaságot csináljak.
Terveztem, hogy orvossal íratok fel gyógyszert, hiszen ha azzal kevesebbet tudok enni, akkor menni fog. Természetesen erről letettem, mert beláttam, hogy először meg kell próbálnom ezerszázalékos odafigyeléssel és erőbedobással, saját erőből küzdeni. Ne essék félre értés, nem vagyok ellenzője azoknak akik gyógyszert szednek, megértem ha szükségük van rá, éppen eleget küzdenek mellette ők is. Viszont megtanultam, hogy a változás bennem van, magamtól tudom csinálni.

Reméltem, hogy egy kéthetes diétával kezdeti sikereket érek el és a gyomrom is összeszűkül. Nos, egy hét után feladtam, mert megijedtem, hogy utána hízni fogok, és nem is tévedtem...

Jól akartam csinálni. Biztosra menni, mert a kezdő sorokban már említett érzést nem akartam újra átélni, hiszen az őrületbe kergetett. Neki vágtam, kőkeményen.
Az első időszakban nem ettem krumplit, rizst, tésztát, fehér kenyeret és cukrot. Rögtön, az első naptól kezdve elkezdtem tornázni. Hatalmas kihívást jelentett, de mindig végig csináltam, mert tudom, hogy hová akarok eljutni és a mai napig az a kép lebeg előttem, azért pedig küzdeni kell. Norbi duci tréningjét csináltam és futottam. Sokan azt mondták, hogy butaság, 107 kilóval tönkre teszem az ízületeimet, mégis mentem, szeretek futni. Azt mondom, hogy mindegy, hogy mit csinálsz, mozogj és ne félj kipróbálni semmit. Ne mások jó szándékára hallgass, hanem figyelj arra, amit a te szervezeted kíván. Persze, ne csinálj esztelen dolgokat és legyél óvatos, de egy idő után megtanulod, mi jó neked és mire van szükséged.

A mozgás azonban kb. 40%-ban határozza meg a fogyást, elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás, hiszen ez a másik 60%-os összetevő.

Nekem azonban kevésnek bizonyult amit akkor ettem, szénhidrát megvonással, szédültem, fájt a fejem és fáradékony voltam.

Ezért az én tündéremmel, aki akkor is kitartott mellettem, kiokoskodtuk, hogy egészségesebb lenne, kalóriát és szénhidrátot számolni. Egy megfelelő képlettel kiszámoltuk a napi kalória szükségletünket. Nem bonyolult számítások sora, csupán a következő: 655+ (9.6x testsúlykilogramm)+(1.8x magasság cmben)- (4.7x kor)= napi kalória szükséglet. Ez alapján a napi 1200 kcal és maximum 150 grammos szénhidrát bevitel reálisnak tűnt és elégnek is ahhoz, hogy ne kelljen éhezni és jól érezzük magunkat.

Így nyomtam le nyolc hónapot, napról napra számolgatva. Féltem tőle, hogy bonyolult lesz, mindent számolni és méricskélni, de a vártnál mégis könnyebben ment. Sok olyan ételt lehet kapni, aminek rajta vannak az értékei a csomagolásán, a főtt ételeknek pedig az összetevőit lemértem és a kcal.hu segítségével maximálisan ki tudtam számolni, hogy mennyit eszek meg. Egy hét után rengeteg értéket tudtam fejből és lassan mérleg nélkül is ráéreztem már arra, hogy mennyi tíz deka.

A kilók mentek, heti 0,5 kg minimum megvolt minden hónapban. Tornáztam is, lassan kevés lett a duci tréning, nem fárasztott ki. Váltottam és már Aerobzónát és Kickboxot csináltam és minden apró siker óriási boldogsággal töltött el, engem, aki régen a cipőjét lihegve kötötte és 10 lépcsőfok kifárasztott.

Hirtelen megállt a fogyás. Nem híztam, de se le, se föl. Kétszer is volt rá példa, a leghosszabb 20 nap volt. Először kitartottam lelkesen csináltam mindent ugyan úgy, aztán különböző praktikákkal próbáltam átbilleni a stagnáláson, eredménytelenül. Nekem egy dolog vált be. Átlapoztam a kajás füzetkémet, megnéztem miket ettem és megpróbáltam kicsit megváltoztatni a felállást, több fehérjére és gyümölcsre, zöldségre. A heti négy tornát pedig keményítettem, a 40 perceseket kiegészítettem valamivel és a héten ötször tornáztam. A fogyás megindult…

Itt tartok most. 22 kilót fogytam, kis időre félre tettem a diétámat, de hétfő óta újra folytatom, veletek. Örülök, hogy csatlakoztam, mert így még biztosabb a győzelem, hiszen csodás csajszit kaptam magam mellé! A célom, a 7-es kezdésű mezőny közepén helyet foglalni valahol és egészségesnek lenni.

Ma is 1200 kcal és 150 ch-t eszem, hetente ötször tornázom. A lihegős Duci tréning óta eljutottam oda, hogy Rubint Réka 40 perces tornáját végig tudom csinálni, vagy elszántan közép tempóban le tudok futni 10 kilométert…

A legfontosabb, hogy nagyon sok dolog átalakult bennem és ezt mind a diétától és a mozgástól kaptam és kapom a mai napig. Ezek mellett az én tündéremtől, aki segített nekem elindulni és támogatott.

Hiszek magamban, tudatosan teszem a dolgomat, boldog vagyok. Tudom, hogy most kell boldognak lennem és elfogadnom amilyen vagyok, ha most 85 kiló, akkor annyi. Szép vagyok és értékes, kitartok és elérem a célomat, leszek még vékonyabb is. Nem a kilóim irányítják az életemet, nem befolyásolnak, mert felülkerekedtem rajtuk.
A hónapok során sokan segítettek és mellém álltak, barátságok születtek. Lehet, hogy ez nem általános, de én egyedül nem tudok kitartóan küzdeni, mindig szükségem van valakire, aki meghallgat, tanácsot ad vagy bátorít, amikor legszívesebben elmenekülnék.

Lehet, hogy egy kis időre magadra maradsz, de egyet ne felejts el, én is az én angyalkámtól tanultam, és hiszek benne:

„Küzdj az álmaidért, ne add fel soha, meg tudod csinálni”