Nehéz este volt...

....de végül elaludt Ama. Már át is rendeztük a szobát, mert mnitha félt volna...de ahogy kivettük, vagy a mi ágyunkra tettük nem sírt. Már próbáltam oda adni neki a pólómat is h érezze az illatomat, de semmi nem hatott. Végül már kihoztuk a kiságyat a nappaliba, ott tettük bele, kivik voltunk magával az ággyal van-e baja...de ott nem sírt. Máshogy rendeztük vissza, és ott megint sírt. De ha eddig is ott aludt egy szó nélkül....úgy döntöttünk hagyjuk. 2 órát sírt összesen. Aztán az átrendezés után fél órát üvöltött és aludt reggelig. Vagyis egyszer felsírt éjjel, állt, h vegyem ki,d e visszafektettem és aludt. Nehéz nagyon, de most tudom azt figyeli meddig mehet el. Imádom őt, de vannak dolgok, amiket meg kell tanulnia. Pl. hogy aludni mindenki a saját helyén alszik. Szét szakad a fejem, már a féjós kezemben érzem a sírást és a gerincoszlopomban, de akkor is, ezen túl kell esnünk! Miatta, mert ha 2 hetesen nem sírt a kis helyén, most sem kellene. Engedékeny vagyok sok mindenben, de alvás (főleg hol alvás!), evés terén kemény vagyok!

Tegnap vacsira abonetett ettem sajtkrémmel és mozarellával. Éhes volt, de egész nap annyi mindent ettem, hogy muszáj volt vissza vennem. Meg is lett az eredmény végre megint 63 kg vagyok.:) nem tudom miért vagyok az elmúlt egy hétben állandóan éhes!:(

Most pedig, ha Ama elalszik...fel-fel sír,de a 2 óra helyett eddig "csak" 20 percet sírt...irány Zumba és 2008 20p comb Rékával!:))