Nehéz, senki nem mondta, hogy könnyű!
Sok levelet kapok, hogy elfogyott a fogyiban a lelkesedés. Ez természetes Lányok, én sem voltam végig lelkes, főleg, mikor megállt a fogyásom! DE!!!
Eldöntöttünk valamit, tudtuk, hogy nem lesz könnyű harc, de eldöntöttük és igenis kő keményen megharcolunk érte, mert így van értelme, így VOLT értelem eddig is csinálni, nem megállni, feladni, hanem elérni az álmot. Kis célokat kitűzni, és azt elérve szaladni tovább az igaz Álmod felé.
Amit előre nem fogsz tudni...én is mit írtam 70, majd 68...62-63 kg vagyok...és boldog. Sokak szerint vissza kéne híznom 64 kg-ra (Nővérkém!:))) de én nem szeretnék. Én tudom milyen érzés volt levenni ezt a gatyát a polcról a boltban, felpróbálni és mikor feljött!!!!! (Hányszor volt, h a térdemig sem jött a legnagyobb méret!) még jól is érzetem magam benne. Nem nyomta a hasam, mikor ülni próbáltam benne, nem reccsent egyet, mikor léptem...nem esett rá a hurkácskám. Én tudom miről prédikálok, én ezt mind mind megéltem...éveken keresztül így éltem.
Irigyeltem, azokat akik csinosak...de miért irigykedünk??? Mert buták vagyunk. Józanul kéne néznünk. Azt kéne néznünk, hogy basszus, Ő megérdemli, hogy ilyen szuper formában van, mert tesz érte!!! Mozog, sportol, úgy eszik. Odafigyel és igenis megérdemli. Ő mindenen nap megküzd ezért! (Tisztelet a kivételnek, de kevés ám akinek adottsága, hogy karcsú és izmos is!)
Lányok, annyi minden amit Lánykoromban elképzeltem megvalósult a fogyásom által. A répa nadrág, a mini szoknya, a cica nadrág...Mindig arra vágytam, hogy sportosan öltözködhessek. Ne kelljen mindig magassarkút vennem (az vékonyítja a lábakat) és ne kelljen mindig zakót vennem, ami már nem sportos, de ápol és eltakar ugyebár!!!
Hanem, mint ma, farmer, kis felső, tornacipő...így mentem a Karate edzőm, Misi sensei 50. szülinapjára, meglepi buli volt. Nem maradtuk sokáig, mert Amának fürdés idő volt. De ahogy ott álltam, elgondolkoztam...évekig nyomtam a karatét...szerettem mozogni, a versenysúlyom 68-69 kg volt...tény kockás hasam volt, izmos voltam. Néztem az edzőmet, és magamban köszönetet mondtam neki, mert a családom mellett, azt hiszem Ő és a karate volt az ami kitartásra nevelt. Alapokat adott, megtanított hinni, küzdeni, elérni magasságokat, túllépni határokat.
Had idézzem Édesapukámat: " Ahogy sikerül megugranod a lécet amit kitűztél, azonnal tedd fentebb, soha nem sikerüljön, könnyem megugranod, mindig érezd mögötte azt, hogy keményen küzdöttél érte. Megtettél mindent, és akkor leszel tényleg, igazán boldog, hogy elérted az álmodat!" Szeretlek nagyon Apukám!:)
Eldöntöttünk valamit, tudtuk, hogy nem lesz könnyű harc, de eldöntöttük és igenis kő keményen megharcolunk érte, mert így van értelme, így VOLT értelem eddig is csinálni, nem megállni, feladni, hanem elérni az álmot. Kis célokat kitűzni, és azt elérve szaladni tovább az igaz Álmod felé.
Amit előre nem fogsz tudni...én is mit írtam 70, majd 68...62-63 kg vagyok...és boldog. Sokak szerint vissza kéne híznom 64 kg-ra (Nővérkém!:))) de én nem szeretnék. Én tudom milyen érzés volt levenni ezt a gatyát a polcról a boltban, felpróbálni és mikor feljött!!!!! (Hányszor volt, h a térdemig sem jött a legnagyobb méret!) még jól is érzetem magam benne. Nem nyomta a hasam, mikor ülni próbáltam benne, nem reccsent egyet, mikor léptem...nem esett rá a hurkácskám. Én tudom miről prédikálok, én ezt mind mind megéltem...éveken keresztül így éltem.
Irigyeltem, azokat akik csinosak...de miért irigykedünk??? Mert buták vagyunk. Józanul kéne néznünk. Azt kéne néznünk, hogy basszus, Ő megérdemli, hogy ilyen szuper formában van, mert tesz érte!!! Mozog, sportol, úgy eszik. Odafigyel és igenis megérdemli. Ő mindenen nap megküzd ezért! (Tisztelet a kivételnek, de kevés ám akinek adottsága, hogy karcsú és izmos is!)
Lányok, annyi minden amit Lánykoromban elképzeltem megvalósult a fogyásom által. A répa nadrág, a mini szoknya, a cica nadrág...Mindig arra vágytam, hogy sportosan öltözködhessek. Ne kelljen mindig magassarkút vennem (az vékonyítja a lábakat) és ne kelljen mindig zakót vennem, ami már nem sportos, de ápol és eltakar ugyebár!!!
Hanem, mint ma, farmer, kis felső, tornacipő...így mentem a Karate edzőm, Misi sensei 50. szülinapjára, meglepi buli volt. Nem maradtuk sokáig, mert Amának fürdés idő volt. De ahogy ott álltam, elgondolkoztam...évekig nyomtam a karatét...szerettem mozogni, a versenysúlyom 68-69 kg volt...tény kockás hasam volt, izmos voltam. Néztem az edzőmet, és magamban köszönetet mondtam neki, mert a családom mellett, azt hiszem Ő és a karate volt az ami kitartásra nevelt. Alapokat adott, megtanított hinni, küzdeni, elérni magasságokat, túllépni határokat.
Had idézzem Édesapukámat: " Ahogy sikerül megugranod a lécet amit kitűztél, azonnal tedd fentebb, soha nem sikerüljön, könnyem megugranod, mindig érezd mögötte azt, hogy keményen küzdöttél érte. Megtettél mindent, és akkor leszel tényleg, igazán boldog, hogy elérted az álmodat!" Szeretlek nagyon Apukám!:)
Nono!
VálaszTörlésTeljes mértékeben egyetértek veled és olyan löketet adnak nekem és remélem másoknak is,hogy amikor meglesz drága kislányunk Nóra és is ezzel a kitartással fogom befejezni azt a fogyókúrát amit nem tudtam végig csinálni még 5-7kg fent marad,de egy csodát kaptam helyette a Kisbabánkat. Már ég a vágy hogy mozoghassak és ez sokat fog lendíteni a fogyáson,mert kaja ügyileg már teljesen átálltam és ez a terhesség alatt meg is maradt.
Millió Puszi Nono és Nagyon Csinos vagy a Képen, lehetne esetleg egy nagyobb belőle mert itt csak piciben látunk :-)))
Majd felteszem nagyban is:)))
VálaszTörlésKöszönöm amit írtál drága kedvenc Kismamám:)))) Olyan csodaszép vagy...és a pocikád...tökéletes Kismami!!!:))