"Így fogyok Én" Annus írása! :)
Az én történetem, avagy irány a 9 évvel ezelőtti súly
Szeretném megosztani veletek, hogy lettem 25 éves koromra boldog, kiegyensúlyozott, Önmagával elégedett anyuka és feleség.
Gondjaim a súlyommal kicsi koromban kezdődtek. Mindig azt hallottam a rokonoktól, hogy fogynom kéne, ezért már fiatalon belém rögzült hogy bizony kovér vagyok. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Voltak, akik megjegyzéseket tettek rám, ami rettenetesen fájt és a mai napig nem szeretek visszagondolni ezekre a dolgokra. Kamasz koromban kezdtem az orokos fogyókúrákat, kisebb-nagyobb sikerrel. 16 éves koromra, kemény munkával ugyan, de sikerult 65 kilóra lefogynom. Aztán valahogy minden évben visszajott egy-két kiló. Mikor páromat megismertem, már 74 kiló voltam, az eskuvomon már 83. Elso terhességem sajnos vetéléssel végzodott, az orvosom ezután jott rá, hogy pajzsmirigy problémáim vannak.
Második terhességemet 86 kilósan kezdtem és 93-mal mentem szulni. Tavaly oszre elértem a 94 kilót és elegem lett. Annyira szerettem volna újra szégyenérzet nélkul bemenni egy ruhauzletbe és nem a XXXL-es ruhák szerényes választékában keresgélni. De a cél nagyon távolinak tunt. Keresgéltem a neten a kulonbozo diéták kozott, így akadtam rá a Hoxára és ott Nonóra. Az o módszerével kezdtem én is és nagy lokést adott, hogy olvashattam a naplóját. Mindig biztatott és erot adott, ha úgy éreztem feladom. Lassan, de biztosan elindult a súlyom lefele. Számoltam a kalóriákat, ami eleinte nem volt egyszeru, de két hét után, már szinte fejbol tudtam az osszeset. Elkezdtem a sportot is, amivel mindig is hadilábon álltam. Igaz régen versenyszeruen táncoltam, valamiért a torna nekem csak nyug volt, úgy gondoltam rá, mint a szenvedés egy hatásos eszkozére.
Aztán egy uzletben ráakadtam Rubint Réka és Czanik Balázs tornáira és azokkal kezdtem "sanyargatni" magam. Fura csavar állt be pár hónap alatt, élvezni kezdtem a tornát, a mozgást. És a mérleg nyelve csak csúszott egyre lejjebb. Kezdtem magam jól érezni a boromben. Olyan ruhákat vettem elo, amikre jó pár évig rá se nézhettem. A szekrény mélyén lapultak, nem volt szivem kidobni oket. Persze nekem is volt, hogy megállt a fogyás, ilyenkor visszaolvastam a naplómat és változtattam vagy az edzésen, vagy az étkezésen. Így ment ez hónapokig és mára elmondhatom, megérte a szenvedés. Megérte minden izzadással, lihegéssel toltott másodperc és minden kalória számolgatás. Ma reggel a mérlegem 66,6 kilót mutatott.
Jovo hétvégén lesz a szulinapom és addigra 65 szeretnék lenni. Ha sikerul, elmondhatom, hogy 25 évesen annyi kiló vagyok, amennyi 16 évesen voltam. A fogyás és a rengeteg sport jótékony hatása másban is megmutatkozott. Kitisztult az arcom, eltunt a narancsborom, fényes a hajam, mult heti kivizsgálás alapján az orvosom példaértékunek minosítette az eredményeimet...és a férjem azt mondogatja, hogy újra belém szeretett. Sokszor elmondja, milyen buszke rám, hogy ezt végég csináltam. Én pedig végre buszkén minden szégyenérzet nélkul válogatok a ruhauzletekben, nincs tobbé az a lekezelo mondta, hogy - Sajnálom, ez ekkora méretben nincs. Bármit fel tudok venni, amirol egy éve még csak álmodoztam.
Azért írtam ezt le Nektek, hogy lássátok, semmi sem lehetetlen. Megfelelo módszerrel, sok munkával, kitartással és foleg hatalmas akaraterovel bármit elérhetunk. Mindenki képes rá, benne van a lehetoség, csak soha nem szabad feladni. Saját magunkon csak mi változtathatunk és úgy kell magunkat átformálnunk, hogy buszkén nézhessunk a tukorbe. Hisz, ha elégedettek vagyunk onmagunkkal, az sugárzik rólunk.
Koszonettel tartozom Nonónak a rengeteg segítségért és biztatásért.
Most már nekem is az a mottóm: Harcolj az álmodért és ne add fel soha!!!
Koszonom, hogy elolvastátok.
Szeretném megosztani veletek, hogy lettem 25 éves koromra boldog, kiegyensúlyozott, Önmagával elégedett anyuka és feleség.
Gondjaim a súlyommal kicsi koromban kezdődtek. Mindig azt hallottam a rokonoktól, hogy fogynom kéne, ezért már fiatalon belém rögzült hogy bizony kovér vagyok. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Voltak, akik megjegyzéseket tettek rám, ami rettenetesen fájt és a mai napig nem szeretek visszagondolni ezekre a dolgokra. Kamasz koromban kezdtem az orokos fogyókúrákat, kisebb-nagyobb sikerrel. 16 éves koromra, kemény munkával ugyan, de sikerult 65 kilóra lefogynom. Aztán valahogy minden évben visszajott egy-két kiló. Mikor páromat megismertem, már 74 kiló voltam, az eskuvomon már 83. Elso terhességem sajnos vetéléssel végzodott, az orvosom ezután jott rá, hogy pajzsmirigy problémáim vannak.
Második terhességemet 86 kilósan kezdtem és 93-mal mentem szulni. Tavaly oszre elértem a 94 kilót és elegem lett. Annyira szerettem volna újra szégyenérzet nélkul bemenni egy ruhauzletbe és nem a XXXL-es ruhák szerényes választékában keresgélni. De a cél nagyon távolinak tunt. Keresgéltem a neten a kulonbozo diéták kozott, így akadtam rá a Hoxára és ott Nonóra. Az o módszerével kezdtem én is és nagy lokést adott, hogy olvashattam a naplóját. Mindig biztatott és erot adott, ha úgy éreztem feladom. Lassan, de biztosan elindult a súlyom lefele. Számoltam a kalóriákat, ami eleinte nem volt egyszeru, de két hét után, már szinte fejbol tudtam az osszeset. Elkezdtem a sportot is, amivel mindig is hadilábon álltam. Igaz régen versenyszeruen táncoltam, valamiért a torna nekem csak nyug volt, úgy gondoltam rá, mint a szenvedés egy hatásos eszkozére.
Aztán egy uzletben ráakadtam Rubint Réka és Czanik Balázs tornáira és azokkal kezdtem "sanyargatni" magam. Fura csavar állt be pár hónap alatt, élvezni kezdtem a tornát, a mozgást. És a mérleg nyelve csak csúszott egyre lejjebb. Kezdtem magam jól érezni a boromben. Olyan ruhákat vettem elo, amikre jó pár évig rá se nézhettem. A szekrény mélyén lapultak, nem volt szivem kidobni oket. Persze nekem is volt, hogy megállt a fogyás, ilyenkor visszaolvastam a naplómat és változtattam vagy az edzésen, vagy az étkezésen. Így ment ez hónapokig és mára elmondhatom, megérte a szenvedés. Megérte minden izzadással, lihegéssel toltott másodperc és minden kalória számolgatás. Ma reggel a mérlegem 66,6 kilót mutatott.
Jovo hétvégén lesz a szulinapom és addigra 65 szeretnék lenni. Ha sikerul, elmondhatom, hogy 25 évesen annyi kiló vagyok, amennyi 16 évesen voltam. A fogyás és a rengeteg sport jótékony hatása másban is megmutatkozott. Kitisztult az arcom, eltunt a narancsborom, fényes a hajam, mult heti kivizsgálás alapján az orvosom példaértékunek minosítette az eredményeimet...és a férjem azt mondogatja, hogy újra belém szeretett. Sokszor elmondja, milyen buszke rám, hogy ezt végég csináltam. Én pedig végre buszkén minden szégyenérzet nélkul válogatok a ruhauzletekben, nincs tobbé az a lekezelo mondta, hogy - Sajnálom, ez ekkora méretben nincs. Bármit fel tudok venni, amirol egy éve még csak álmodoztam.
Azért írtam ezt le Nektek, hogy lássátok, semmi sem lehetetlen. Megfelelo módszerrel, sok munkával, kitartással és foleg hatalmas akaraterovel bármit elérhetunk. Mindenki képes rá, benne van a lehetoség, csak soha nem szabad feladni. Saját magunkon csak mi változtathatunk és úgy kell magunkat átformálnunk, hogy buszkén nézhessunk a tukorbe. Hisz, ha elégedettek vagyunk onmagunkkal, az sugárzik rólunk.
Koszonettel tartozom Nonónak a rengeteg segítségért és biztatásért.
Most már nekem is az a mottóm: Harcolj az álmodért és ne add fel soha!!!
Koszonom, hogy elolvastátok.
Annus gratulálok, csodaszép lettél, nagyon nagy a változás :)
VálaszTörlés