"Akikre (többek között) büszke vagyok", bár nem az én érdemem, de akkor is!:)

Három csodás Nő, akik keményen küzdöttek azért, hogy boldogak, csinosak és egészségesek legyenek. Nem sajnálkoztak, hanem tettek azért, hogy megváltozzon az életünk!:)))

Annus!:)

"Végre elértem a súlyt, amit kitűztem. Lement kereken 30 kiló. De ez ám a Te érdemed is. Gyakran a Te segítségeddel rugdostam át magam egy-egy lustább, evősebb napon :-) Nagyon büszke vagyok Rád, szerintem mindannyian, akik csak ismerünk és nyomon követtük a fogyásodat. Koszi, hogy velünk voltál, segítettél és motiváltál bennünket. Akinek pedig nem tetszik amit csinálsz, az szerintem csak irigykedik, hogy elérted az álmodat és büszke és elégedett vagy magaddal.

Ja, és írtad a blogodon, hogy szerinted abból a 700 emberből, aki olvas, 500 nem szeret. Szerintem nyugodtan fordítsd meg az arányt. Sokan szeretünk és kiállunk melletted, ahogy Te is kiállnál mellettünk."

Gabcsi!:)

Gabcsi „nagy” fogyása!

Először egy pár gondolat magamról! 29 éves vagyok és 20 éve táncolok, ez a hobbym, ez az életem! Emiatt is van valószínűleg, hogy nem vagyok hízékony alkat, de mivel az alapizomzatom elég kidolgozott, ha már egy kis súlyfelesleg van rajtam, nagydarabnak nézek ki és persze úgy is érzem magam!

Gimis koromban szép formás nőies alakom volt, sosem voltam nádszál vékony, de hájas sem, aztán jött az egyetem, a táncpróbákról szépen elmaradtam végül egyáltalán nem jártam! Maradtak a bulik, a nagy kajálások és persze a piálás… Hát egyik sem tett jót az alakomnak, felcsúszott vagy 10-15 kg, de nem igazán érdekelt, mondván érezzük már jól magunkat, mint egyetemisták!

Aztán a diplomafélévben nagyon ráértünk így elkezdtünk napi rendszerességgel edzőterembe vagy aerobikra járni és mellé kicsit update-eztünk is, így hamar leolvadtak a kilók, munkába már a régi alakommal álltam!

Aztán persze ismét a régi nóta, ülőmunka, kollégákkal sütizés, céges kajálások stb stb… Idő ugye megint semmi tornára, legalábbis könnyű volt erre fogni és mivel másik városban éltem akkor, így táncolni sem mentem vissza! 10-15 kg ismét felcsúszott! Tudom, hogy nagyon nem szép, de ez engem ismét hidegen hagyott! Aztán 2 év meló után hazaköltöztem és elkezdtem 60 km-re dolgozni járni, rohanás a buszhoz-haza-boltba-melóba és így tovább, ráadásnak pedig visszamentem táncolni is! Akkor tűnt csak fel, hogy nem kéne az a sok súlyfelesleg, mert bizony a térdeim nagyon rosszul bírták a terhelést meg persze kezdett feltűnni, hogy nem is áll olyan jól és akkor még finoman fogalmaztam!

Akkor kicsit visszafogtam a kaját és persze a fizikai igénybevétel miatt leugrott pár kiló, de az igazi áttörést az jelentette, hogy 2008 februárjában fogszabályzót tetettem fel! Voltak napok, amikor egyáltalán nem tudtam enni, sokszor még inni sem! Volt olyan, hogy a napi kajám 1 üveges bébiétel volt! Akkor lement jó 10 kiló, boldog voltam, mindenki dicsért, hogy milyen szépen lefogytam, bele is nyugodtam, hogy jó lesz ez így, „megérkeztünk”!

De persze mint mindenki én sem voltam elégedett az eredménnyel, oké jobb mint volt, de nem olyan amilyent szeretnék, de úgy voltam vele, hogy ez a pár kiló már úgysem fog lemenni! Ekkor jött Nonó és a fogyiverseny! A babás naplója és blogja révén ismerem Nonót, a fogyását sajnos nem követtem, későn jutottam el idáig, de azóta én is lelkes olvasója vagyok. Először nem is érdekelt a fogyiverseny, mondván biztos mindenki nagy túlsúllyal indul, esélyem sincs itt labdába rúgni, meg amúgy is úgysem fogyok le!!! :D Gondolom ismerős többeknek az érzés! Az a bizonyos utolsó 5-10 kg, ami ugye inkább sok torna és úgy a diéta mellé, ezen már csak a kajával nem lehet segíteni! Tehát a nehezebb végéről kellett megfognom a dolgot, persze úgy hogy a kajára is nagyon figyeltem!

Eleinte tartottam az 1300 kcal-t, de aztán már inkább csak odafigyelés, begolyóztam a számolástól, kezdett lankadni a lelkesedésem miatta, így jobbnak láttam kicsit lazábbra venni a dolgokat, még az is jobb, mint feladni! ;) A heti 2x3 óra táncpróba mellé beiktattam még fitnesz termes 1 órás step aerobikot és szintén 1 órás kempó aerobikot, mindegyik elég jó kis kardió edzés, aztán ha volt még energiám Rékára vagy Béres Alexandrára erősítettem itthon is! Először nagyon nem akart beindulni a fogyás, nem értettem mi a gond, aztán szerencsére nem adtam fel és sikerült átlendülni a holtponton, elindultak lefelé a kilók és a CENTIK!

Nem éreztem lemondásnak sem a kajával kapcsolatos dolgokat, sem a tornákat fárasztónak! Élveztem ezt a 3 hónapot és még nem adtam fel! Az előtte utána kép, meg persze az ismerősök barátok dicsérő szavai ösztönöznek, hogy csináljam tovább, még tovább izmosodni szálkásodni, formálódni!

Persze sokan mondják, hogy már ne fogyjak tovább, de én tudom, hogy mikor elég! Nem akarok többé nagydarab lenni és ezért tenni kell és én tenni is fogok! Soha nem gondoltam, hogy ezt a maradék 5 kilót, ahol most tartok le fogom tudni adni és mindössze 3 hónap alatt?! 1 éve nem is próbálkoztam fogyival, mert beletörődtem abba, ami akkor volt, de nem szabad! Tényleg igaz, hogy bármit el lehet érni, csak akarni kell! Nagyon kell akarni!

Tudom, hogy nincs tökéletes alakom, kicsi hájacska itt-ott azért még befigyel, de rajta vagyok az ügyön! A verseny alatt 5 kilót fogytam és centikben a fontosabb helyekről 4-5 cm ment le, szerintem ez nagyon jó eredmény, nekem legalábbis az!

Köszönöm Nonónak, hogy megszervezte ezt a versenyt és olyan jól kézben tartotta végig a dolgokat, mindig ott volt, ha kellett pár bátorító vagy dicsérő szó és köszönöm Nektek is, hogy itt voltunk egymásnak!

További eredményes fogyást annak, aki még nem hagyta abba és persze nagy nagy gratula Mindenkinek! Ügyesek voltunk Csajok!




Nővérkém, Ritus!:))