2010. augusztus 26., csütörtök

Képecske a múltból...

Mikor visszagondolok milyen is voltam évekig, akkor erre emlékszem: (voltak durvább időszakok is a szülés után, de évekig ilyen voltam előtte)


Ez a kép aznap készült, mikor Ádus eljegyzett...bizony neki így is tetszettem...én itt 2007 tavaszán 77 kg voltam. Volt combim, hasam.....de mellem is!:)))

Elviccelem...de akkor is, milyen érdekes, mikor fogyóztam, mennyivel máshogy néztem ki 77 kg-val. Bizony ennyit jelent a rendszeres mozgás. Teljesen máshogy oszlik el az ember súlya.

Tudjátok mi a legjobb az egészben? Régebben írtam, nézem a mostani képeimet és mintha nem én lennék, fura, hogy az 60-62 kg Anyuka én vagyok..lehetséges ez?

Tudjátok, most ezt a képet nézem és filózok? Ez tényleg én vagyok??? Megváltozhat egy embernek ennyire az élete? Ennyire megszeretheti a rendszeres mozgást? Lehetséges, hogy szült egy gyereket, mégis sortosabb és jobban érzi magát sokkal most, mint 22 évesen?

Mi kell ahhoz, hogy minden átértékelődjön az emberben?? Őszintén...nem tudom. Ha tudom, akkor 22 évesen sem lettek volna súly problémáim.

Amit tudok az, hogy mikor elhatározod hogy lefogysz, tegyél meg mindent (természetesen egészségi állapotodnak megfelelően, rendszeres, egészséges táplálkozás és sportolás mellett) hogy elérd az álmodat. Ne akarj csodát tenni 1 hónap alatt...tanulj, meg időt adni magadnak...hisz a plusz kilók sem 1 hónap alatt jöttek fel.

Annnnnnyiit azért írom így mert tényleg annyit tanultam a fogyásom alatt... kitartásról, az emberekről, a sportról, a lélekről, az emberségről, a jóindulatról, a gonoszságról, úgy érzem ennek a 38 kg fogyásnak is nagyban köszönhetem, hogy felnőttem.

És most már azt mondom...ha úgy vagy vele mint én :mert én például 68 kg-s súlyom az amire emlékszem, az az alatti időszakra nem. Szóval emiatt kitűztem a 68 kg-t...de honnan is tudhattam, milyen 60 kg-nak lenni, ha nem is emlékszem milyen volt akkor....

Most már tudom...61-62 kg vagyok, napi szinten mozgok...köszönöm az életnek, hogy megmutatta az utat és megtanított harcolni az álmomért! Nincs akadály, ezek után nekem már nincs lehetetlen...mert tényleg nincs. Akard és érd el. Kifogást a gyengék keresnek. És te nem vagy az! Mert ha az lennék, el sem kezdted volna.

Vagy, ha ha nem kezdted el, akkor most veszel egy nagy levegőt...és azt mondod: Basszus igaza van! Mi a nagy büdös fenére is várok én????

És akkor kimondod a kulcsszót: Mától nincs kifogás...nem holnaptól mától. Dehát este f9 van!!! Éppen azért....mert ma már vacsira is könnyűt eszel és ezzel is segíted önmagad a célod felé.

De! Nagyon fontos. Ha sokat kell fogynod, nem 5-6 kg-t, akkor nagyon figyelj oda. Nekem is kellett a családom, aki mondta, nem szabad 60 kg alá menni. Az embert, bár nehéz elkezdni a fogyit, utána elkapja a gépszíj, még egy kicsit még egy kicsit. Figyelj magadra, nem könnyű. Nekem sem volt az, kell a család. Kell a Párod segítése.

Mikor pörögnek a kilók, heti, havi szintem mást látsz a tükörben, fel sem tudod fogni...de fel kell. El kell hinned és okosan,testmagasságodnak, (és lehet butaság) kalkulátorok nagy részének hinni és egy ideális súlyt elérve, boldogan élvezni az eredményt!:)

Én még mindig nagyon odafigyelek...még mindig van bennem egy gát, nagyon nem szeretnék visszahízni. De szépen ez is ki fog alakulni az életemben magától, hogy mérleg nélkül tudjam hány kiló vagyok és tartsam a súlyomat.

Szóval ez nem egy könnyű menet, sem közben, sem utána...évek munkája...de megéri!:)

Álmodj szépeket!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése