Nikim, aki sokszor és nagyon sokat segített nekem!:) Gyönyörű és sexi!: )

Szeretném megosztani az én történetemet, az átalakulásom történetét, ami nem csak a fogyásomról szól, hanem annál sokkal többről…

Gimis korom óta voltak gondok a súlyommal, már akkor elkezdtek feljönni rám a kilók… Előtte annyit és azt ehettem, amit csak akartam, de ennek hirtelen vége lett… 20 éves koromra már 8-10 kg fölöslegem volt a többiekhez képest, és ez meg is látszott! Aztán akkor úgy döntöttem ennek vége, kemény diétába kezdtem és keményen tornáztam is, így akkor lefogytam 13 kg-t, a végére már csak 46 kg-t nyomtam… Így visszagondolva akkor már nagyon sovány voltam, de szerencsére időben kapcsoltam is, mert már fájt a gyomrom, rosszul éreztem magam, és megijedtem… Akkor tényleg olyan keveset ettem, hogy csoda hogy bírtam a kemény edzéseket… Viszont utána ismét elkényelmesedtem, egyre kevésbé figyeltem arra hogy mit eszem, mikor és mennyit, így újra elkezdtek jönni a kilók. Igazából nem mondhatnám azt, hogy folyamatosan zabáltam, mert nem így volt, volt benne nassolás is, de főként a vacsorákkal volt a gond, és most így utólag már tudom, a szénhidrátokkal…

Millió és egy diétát csináltam végig, egy hetes, két hetes, 90 napos, fix menüs, fel sem tudnám sorolni az évek alatt miket ki nem próbáltam, de az eredmény mindig a jojjo-effektus lett, kínok árán leadtam 2-3 kg-t és 5 jött vissza… így teltek az évek, mikor is 2008-ban elhatároztuk hogy babát szeretnénk! Bár próbáltam figyelni magamra, mégis úgy voltam vele, mostmár nem szabad fogyni, nehogy ártsak a babának… Aztán jöttek a csalódások, a sok sok sikertelen hónap, ami lelkileg borzasztóan megviselt és sokszor evésbe fojtottam a bánatom, ami újabb plusz kilókhoz vezetett… Míg egyszer azt nem mondtam hogy ebből mostmár elég! Sokan ismerik az érzést, mikor már nem tudsz csinosan felöltözni, mert a ruhák amik tetszenek, nem állnak jól, sőt rád sem jönnek… Én nem jártam sehová, mert a barátnőim, a húgom, mind vékonyak, csinosak, és én szégyelltem magam mellettük…

Nagyon rossz volt, magányos voltam… Már korábban megismertem Nonót, beszélgettünk is párszor, de a fogyis naplóját akkor még nem olvastam! Egyszer aztán neki kezdtem, akkorra ő már leadott jó pár kg-t és magával ragadott a lendülete, a módszere, a kitartása és az, ahogy másokat is ösztönzött, már az elejétől kezdve! Én akkor voltam túl egy vetélésen, a baba témába teljesen belefáradva úgy döntöttem formába hozom végre magam, és ez lelkileg is jót fog tenni, és nem utolsó sorban legalább lefoglalom magam!

Így is lett, 2009 augusztus 14.-én 64,5 kg-san ELKEZDTEM! A kalóriaszámolást választottam én is, mert tudtam, hogy csak ez működhet hosszú távon, tudtam, hogy egy pár hétig tartó akármilyen diétával már nem érhetek el eredményt, a cél az életmódváltás volt! Eleinte nagyon szigorú voltam, alig ettem 1000 kalóriát egy nap, aminek az eredménye az volt, hogy az első 5 kg gyorsan, 1 hónap alatt lement, de éreztem, hogy így nem lesz jó, ezért hallgattam a többiekre és emeltem a kalórián úgy, hogy áttértem a napi 5x étkezésre. Az alap a fehér liszt és a cukor megvonása volt, és akkor még nem is sejtettem, hogy ennek mekkora lesz a jelentősége… De erről később! Az elején a köretekről is lemondtam, nem ettem sem rizst, sem krumplit és főleg nem tésztát! A másik alap pillér a mozgás volt, az elejétől kezdve nagyon sokat mozogtam. Először Norbi Kick Boksz volt, amit hetente 3-4 alkalommal megcsináltam, izzadtam sokat, de nagyon szépen formálódtam is! Később áttértem az erősítő tornákra, Rubint Réka, Béres Alexandra, mikor mihez volt kedvem, sok tornát beszereztem és váltogatva használtam őket! Így nem egész 4 hónap alatt 9,5 kg-t fogytam, és elértem a kitűzött álomsúlyt az 55 kg-t!

Már akkor nagyon boldog voltam, hisz megváltozott a külsőm, olyan ruhákat szedtem elő a szekrényből, amiket legszivesebben már kidobtam volna, mondván úgysem lesz jó rám soha… És új, csinos darabokat vásároltam magamnak! Viszont akkor már a siker mámorában eldöntöttem, hogy nem állok meg, leadok még 2-3 kg-t, de a fő cél a megtartás volt! Akkor már nem voltam annyira szigorú, az ebédnél már megengedtem némi rizst és krumplit is, de nagyon figyeltem!

Aztán 2010 márciusban jött a fekete leves, mikor is kiderült, hogy inzulin-rezisztenciám van! Nagyon lesúlytott a hír, de szerencsére hamar összeszedtem magam és tértem át a nekem előírt speciális diétára, és akkor jöttem rá, hogy milyen nagyon hasonlít is ez az eddig alkalmazott módszeremhez! Az alap itt is a fehér liszt és a cukor mellőzése, a napi 5x étkezés, ami nekem már jól ment! És a legnagyobb felismerés az, hogy gyakorlatilag én a betegségem miatt híztam meg, és ha nem ezt a módszert választom a fogyáshoz, akkor csak kudarc lett volna, mint előtte annyiszor és ki tudja hol tartanék azóta, szenvedve a túlsúlyomtól és a sikertelenségtől…

Szóval itt és most szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem - bár sokadszor, de szerintem ezt nem lehet elégszer – Nonónak, hogy megmutatta a módszerét, segített, ösztönzött és mindig ott volt mellettem!!! Nem tudok elég hálás lenni érte, mert ez az út vezetett ahhoz, hogy elinduljak a gyógyulás útján (hogy babám lehessen) és hogy olyan boldog legyek, mint még soha, hogy végre elfogadtam magam, jól érzem magam a bőrömben, szeretek mozogni, és le merem írni azt, hogy megtaláltam a lelki békémet!

Visszatérve kicsit még a betegségemre! Azért tartottam fontosnak leírni ezt, és megosztani másokkal, mert tudom, hogy sajnos nem vagyok egyedül a problémámmal, egyre több nőtársamról derül ki ez az alattomos betegség, ami sokszor teljesen tünetmentes! Aki túlsúllyal küzd, és sok próbálkozás árán sem tud lefogyni, ne magában keresse a hibát!!! Mert sajnos sokszor nem elég az akarat és a kitartás, segítség kell hozzá! Tehát aki úgy érzi már mindent megtett, de mégsem sikerül, forduljon orvoshoz, és nézesse meg az inzulin szintjét! De ha ezt nem is teszi meg, akkor térjen át az általam is használt diétára, illetve életmódra, ami egyáltalán nem tarthatatlan, sőt számomra kifejezetten előnyös, mert soha nem vagyok éhes, rengeteg finomságot ehetek és mégis tartom a súlyom, sőt mióta ezt tartom lement az a 2-3 kg is, amit még szerettem volna, elmondhatom csúcs formában vagyok magamhoz képest, és érzem hogy EGÉSZSÉGES vagyok, ami a legfontosabb!

Mostani célom a formálódás, ezért az életmód mellett – persze szintén Nonónak hála – nagyon sokat tornázok és élvezem is azt!

Az életmódomról korábban írtam egy cikket, aki még nem olvasta, ajánlom figyelmébe! (http://jegeskave.hu/cikkek/2010/07/09/inzulinrezisztencia-pcos-dieta) És akinek ezzel kapcsolatban bármilyen kérdése van, nagyon szívesen segítek, mert ez nekem a szívügyem, ahogy Nonónak is, hogy segítsen minél több embernek a fogyásban!

És ne feledjétek, ez az érzés mindenkinek JÁR, mindenki átélheti, de keményen meg kell dolgozni érte, viszont minden egyes pillanatáért megéri, mert egy nő csak akkor lehet igazán boldog, ha megtalálja és elfogadja önmagát, ami csak akkor lehetséges, ha jól érzi magát a bőrében!

SEGÍTENI MEGVÁLTOZTATNI EGY ÉLETET, EZ CSODÁLATOS ÉRZÉS. SZÍVEM MINDEN SZERETETÉVEL KÍVÁNOM, HOGY A LEGNAGYOBB ÁLMOD IS BETELJESÜLJÖN!:)