Nem értem az embereket...
...most már egyre többször!!!
Leírtam, hogy kidobtam a megmaradt sütiket, mert alapból mikor süt az ember Karácsony előtt pár nappal és megszárad a süti és ettünk éppen eleget belőle, hogy azt a megmaradt 10 szeletet kidobjam, nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel. És azzal sem, hogy már ránézni is rossz, mert napokig ettük. Ez annyira nagy bűn? Hááát, szerintem a családok nagy része kidobja a maradékot...
Hihetetlen, hogy az emberek mennyire irigyek! Nem értem. Én mindig örülök más boldogságának, hogy van ideje a családnak együtt töltött órákra, ha eljutnak sok helyre, ha megtehetik, hogy eljárjanak moziba, étterembe néha, hogy adjanak magukra.
Lehet azért mert én tudom, mikor mindez nincs??? Volt ilyen is...de akkor sem szomorkodtam és sírtam, hanem tettünk érte és tettünk ellene.
Én azért örülök más boldogságának, mert tudom, ha megvan neki amiért boldog, azért éppen eleget kellett dolgoznia és tennie.
Sokan, azért mert olvasnak, azt hiszik ismernek. Tévednek. A családomat, a legbelsőbb érzéseinket, életünket, magán dolgainkat nem ismerik és ez így van jól.
Azért mert leírom mire tornázok, mit eszek, merre jártunk, mit csinálunk aznap, még nem ismertek teljesen. Azért, mert láttok rólunk képeket...aki igazán ismer, tudja az életem fele kerül a blogra, csak az, ami ide való!
Ez így természetes. A blog egy hely, ahol sok csodás embert ismertem meg, barátaim lettek, igaz barátok, akiket köszönök az életnek. Értek csalódások és értek pozitív csalódások is. Rengeteget tanultam, mit szabad és mit nem írnom és cselekednem.
Aki szeret és szívesen olvas, annak ennyi is elég belőlem, aki beleköt mindenbe és irigy, az pedig soha nem fog megtudni többet...
Boldog ember vagyok...nyálas? nem érdekel, így van. Az életben amiért kellett megharcoltam és meg is fogok, amit pedig ad az élet, azt tárt karokkal fogadom és megköszönöm!!!!:)
Még egy dolog, a megbocsátás. Igen, tudni kell megbocsátani és bocsánatot kérni is...nem mindenki tud. Én azt mondom mindenkit tesz és mond olyat, amit később megbán és ez a kulcsszó: MEGBÁN.
Nem vagyunk tökéletesek, néha 1-1 odavetett mondat, nagyon bántó lehet, még ha nem is annak szánja az ember és elindul egy lavina.
Én mindenkinek adok még egy esélyt, kettőt nem, de egyet mindenképpen. Ahogy örülök, ha nekem is adnak egy újabb esélyt. Hisz én is hibázok.
De az élet mindenre megadja a választ. Mert mikor több ideje barátod már valaki, mint "ellenséged" és titkokat osztasz meg vele, amiket nem hallasz vissza, vagyis bízhatsz benne, akkor azért azt mondod magadba:
De jó, hogy így alakult!:)
Legyünk már kicsit rugalmasabbak és éljünk már kicsit lazábban!
Élvezzük az életet és ne haragudjunk.
Kívánjuk azt 2011-re, hogy:
MINDENKI, AKI EDDIG HARAGBAN VOLT, BÉKÜLJÖN KI EGYMÁSSAL!!!
Leírtam, hogy kidobtam a megmaradt sütiket, mert alapból mikor süt az ember Karácsony előtt pár nappal és megszárad a süti és ettünk éppen eleget belőle, hogy azt a megmaradt 10 szeletet kidobjam, nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel. És azzal sem, hogy már ránézni is rossz, mert napokig ettük. Ez annyira nagy bűn? Hááát, szerintem a családok nagy része kidobja a maradékot...
Hihetetlen, hogy az emberek mennyire irigyek! Nem értem. Én mindig örülök más boldogságának, hogy van ideje a családnak együtt töltött órákra, ha eljutnak sok helyre, ha megtehetik, hogy eljárjanak moziba, étterembe néha, hogy adjanak magukra.
Lehet azért mert én tudom, mikor mindez nincs??? Volt ilyen is...de akkor sem szomorkodtam és sírtam, hanem tettünk érte és tettünk ellene.
Én azért örülök más boldogságának, mert tudom, ha megvan neki amiért boldog, azért éppen eleget kellett dolgoznia és tennie.
Sokan, azért mert olvasnak, azt hiszik ismernek. Tévednek. A családomat, a legbelsőbb érzéseinket, életünket, magán dolgainkat nem ismerik és ez így van jól.
Azért mert leírom mire tornázok, mit eszek, merre jártunk, mit csinálunk aznap, még nem ismertek teljesen. Azért, mert láttok rólunk képeket...aki igazán ismer, tudja az életem fele kerül a blogra, csak az, ami ide való!
Ez így természetes. A blog egy hely, ahol sok csodás embert ismertem meg, barátaim lettek, igaz barátok, akiket köszönök az életnek. Értek csalódások és értek pozitív csalódások is. Rengeteget tanultam, mit szabad és mit nem írnom és cselekednem.
Aki szeret és szívesen olvas, annak ennyi is elég belőlem, aki beleköt mindenbe és irigy, az pedig soha nem fog megtudni többet...
Boldog ember vagyok...nyálas? nem érdekel, így van. Az életben amiért kellett megharcoltam és meg is fogok, amit pedig ad az élet, azt tárt karokkal fogadom és megköszönöm!!!!:)
Még egy dolog, a megbocsátás. Igen, tudni kell megbocsátani és bocsánatot kérni is...nem mindenki tud. Én azt mondom mindenkit tesz és mond olyat, amit később megbán és ez a kulcsszó: MEGBÁN.
Nem vagyunk tökéletesek, néha 1-1 odavetett mondat, nagyon bántó lehet, még ha nem is annak szánja az ember és elindul egy lavina.
Én mindenkinek adok még egy esélyt, kettőt nem, de egyet mindenképpen. Ahogy örülök, ha nekem is adnak egy újabb esélyt. Hisz én is hibázok.
De az élet mindenre megadja a választ. Mert mikor több ideje barátod már valaki, mint "ellenséged" és titkokat osztasz meg vele, amiket nem hallasz vissza, vagyis bízhatsz benne, akkor azért azt mondod magadba:
De jó, hogy így alakult!:)
Legyünk már kicsit rugalmasabbak és éljünk már kicsit lazábban!
Élvezzük az életet és ne haragudjunk.
Kívánjuk azt 2011-re, hogy:
MINDENKI, AKI EDDIG HARAGBAN VOLT, BÉKÜLJÖN KI EGYMÁSSAL!!!
Kedves Nonó! Most először írok neked, pedig már hónapok óta ismerem, olvasom ezt a blogot. Teljesen más az életstílusunk, személyiségünk, bevallom néha nem szeretem ahogy fogalmazol (nem tartalmi, hanem formai dolgokról van szó, a tartalomba nem lehet belekötni, mert egyértelmű, hogy nagyon pozitív, különleges személyiség vagy és mindent megteszel, hogy segíts másoknak.) Amikor először az oldalon jártam, bármilyen bután hangzik elsírtam magam, hogy tessék, itt van valaki, aki megmutatja, hogy a fogyás, életmódváltás csupán elhatározás kérdése, nem létezik lehetetlen cél. Rájöttem, hogy nem csaphatom be magam, a kifogások gyártására használt energiát arra kell fordítanom, hogy kívül-belül szebb és ezáltal boldogabb legyek. Imádom a régebbi, kalóriaszámlálós posztokat, fantasztikusak a receptek. Hatalmas pozitívum, hogy végig vállaltad az arcodat, alakodat, meggyőződésem, hogy az előtte-utána fotóid sok embert motiválnak, és azt hiszem azokért írsz, akiknek érdemes közvetíteni a Te üzenetedet.
VálaszTörlésAz olvasók között nyilván akadnak olyanok, akiknek nem adatott meg a boldog családi élet, az anyagi biztonság, csúnyának, kövérnek, butának érzik magukat és csak a névtelen mocskolódás mögé bújva tudják néhány percre megélni azt az illúziót, hogy ők tökéletesek. Nagyon izgatja a fantáziámat, hogy olyan emberek, akik néhány szelet kidobott süti miatt kiborulnak vajon mennyit költenek jótékonyságra így karácsony környékén? Vagy ha maguk és rászorulók, akkor miért a neten bántanak másokat, ahelyett, hogy a saját életüket tennék jobbá munkával, kapcsolatok ápolásával, tanulással stb.? Javaslom a "Tökéletes Kommentelőknek", hogy fizessenek be a Gyermekétkeztetési Alapítvány számlájára (www.gyea.hu, online lehet csekket is kérni) akkora összeget, ami az internetcsomagjuk (tehát a gyűlölködéshez használatos eszköz) havi árát lefedi. Ezáltal biztosan helyreáll a világ Nonó kidobott sütije miatt felborult dicsősége...
Nonó!
VálaszTörlésNem kell mindenkit megértened! Nem is lehet. Annyira különbözőek vagyunk. Van aki jobb és van aki rosszabb. Másképp látjuk a világot, ami éppen ettől szép. De a szép csak akkor lehet szép, ha van egy ellenpont is, a csúnya. Mert valamihez hasonlítani kell. A jó attól lesz jó (többek között), hogy létezik rossz is. Hiszen minden kiegyenlíti egymást. A világ csak így lehet teljes.
Nem jó érzés, amikor bántanak. Ki élvezné ezt? De azt jelenti, hogy vannak akik szeretnek. A bántás oka legtöbbször irigység. Ezzel csak annyit tudsz tenni, hogy túllépsz rajta, és nem emészted magad miatta.
A FB-on olvstam ma: "Sose magyarázkodj. A barátodnak nem kell, az ellenséged meg nem fogja elhinni."
Azokkal foglalkozz, akik a hibáid ellenére szeretnek, mert rájuk számíthatsz, ha szükség lesz valakire!
Az előbb írtam és nem engedett bejelentkezni, szomi vagyok. megpróbálom nmegint.
VálaszTörlésLátom már megint buli van és olyan embert piszkálnak, aki hónapok óta megosztja velünk örömét- bánatát, küzdelmeit és aki boldogan segít mindenkinek a távolból, még vadidegeneknek is. Én sem értem az embereket Nonó, természetesen most sem bírom ki szó nélkül... hosszú leszek, mert zabos vagyok...
VálaszTörlésNorbitól egy teljes idézet, mellyel egyetértek:
"Az elhízás harmadik lelki oka:
AZ ÖNZÉS
A három valódi ok közül talán a legfurcsább jelenség. Írhatnám azt is, hogy különösen rossz beidegződés, de ennél jóval többről van szó. Társadalmilag elfogadott torz viselkedésforma az evés, mint önző birtoklás.
Az általános közfelfogás szerint a szülők megtanítják a gyerekeiket arra, hogy az ételt nem szabad ott hagyni a tányéron. Mondásunk is van rá: "Az a tiéd, amit megeszel." Sok anyuka és apuka még példát is mutat, amikor elfogyasztja a maradékot a gyerekek után. Valószínűleg azért teszik ezt, mert úgy gondolják, hogy ha a feleslegesen feltálalt falatok az ő bélrendszerükben alakulnak át zsírrá és bélsárrá, az jó. Legalábbis sokkal hasznosabb, mintha a maradék a kukában rohadna el, vagy odaadták volna a fölösleges ételt a kutyának.
Jó, tudom: az ételt tisztelni illik. De azért hadd legyek annyira realista, hogy megkérdezzem: valóban többek leszünk attól, amit feleslegesen megeszünk? Ha a felszedett kilókat nézzük, a válasz egyértelműen igen. Ám egy pillanatra vizsgáljuk meg a dolgot a minőség oldaláról is! Tényleg szükségünk van minden falatra, amit elénk raknak? Ha az éhhalál szélén állnánk Etiópiában, vagy háborús ínségben kellene tengődnünk, akkor érteném és tisztelném ezt a fajta hozzáállást. de a mi "fejlett" társadalmunkban , a jelenkori viszonyok közepette csak az önzés számlájára tudom írni azt, amikor csupán azért esszük degeszre magunkat, hogy egyetlen morzsát se kelljen kidobni. A drogos ragaszkodása a heroinhoz nagyon hasonló, hiszen makacsul tapad az utolsó örömforrásához. Így akarsz élni?
Az étkezéshez kötődő önzés persze nem áll meg a tisztára nyalt tányéroknál. A jelenség egy idő ut6án összekapcsolódik a már említett butasággal és bánatevéssel is. Mert aki a nehéz életét üres kalóriákkal tompítva kajafüggő lesz, a többi emberrel szemben is önzővé válik. Jó példa erre az a kövér kisfiú, aki már egy falatot sem bír lenyelni, mégis sír, amikor más valaki vesz egy szeletet a süteményes tálról... Tudom, miről beszélek, hiszen annak idején, 104 kilósan én is ilyen voltam."
Szóval miért is nem lehet kidobni pár szelet száraz süteményt?
Bosyl