Erika története!!!:)

Kedves Pufóka és Nono!

Először is meg szeretném köszönni azt, hogy indítottátok ezt a versenyit, így talán még elszántabb leszek.

Szeretnék egy kicsit bemutatkozni, hogy megismerjetek, és hogy tudjátok, hogy miért szeretnék lefogyni, és hogy hogyan jutottam el addig, hogy 100 kiló legyek.

Soha nem voltam egy vékony lány, mindig a ducik közzé tartoztam, de ez nem is zavart annyira, mert a suliban mindig a „menő” csajok közzé tartoztam, a nagy szám, és a talpraesettségem miatt. A sulis éveimet 80-90 kilósan éltem át (meg).

2003-2004-ben a dolog kezdett egy kicsit elfajulni, az akkori súlyom 96 kg volt, ennyi még soha nem voltam előtte.

Ezzel a súllyal kezdtem el a főiskolás éveimet Budapesten. Egyedül laktam egy albérletben, és elhatároztam, hogy le fogok fogyni. Sikerült is 22 kg-tól megszabadulni 3 hónap alatt. Könnyen ment mivel nem volt mellettem senki, aki nassolt volna, vagy éppen aki pörköltet evett volna este tízkor J. Nagyon büszke voltam magamra. Aztán ahogy ez lenni szokott, jött a nyár vele együtt a fagylaltok, a lángosok, csak egy kis iszogatás a barátokkal a Duna parton, a Balatoni nyaralások alatt csak nem fogunk már fogyózni…..és szép lassan megint jöttek vissza a kilók.

2008-ban összejöttem egy fiúval, akit akkorra már 8. éve ismertem. Ebben az évben kezdtem el dolgozni az egyik Banknál, persze, hogy ülőmunkát. A szerelem és a naphosszat ülés meghozta az eredményét, és 85 kg lettem (megint).

Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy 2009 januárjában várandós lettem, a májusi esküvő előtt már 93 kg voltam.

2009. október 13.-án megszületett a gyönyörű, egészséges kislányom Lilike. A terhesség után azzal nyugtattam magam, hogy majd szép lassan lemennek a kilók, úgy mint sok más anyukánál. Nem lesz időm enni, és majd ez meghozza az eredményt, és leadom a fölösleget. De ez sajnos nem így történt. Akkor jöttek a fogadalmak: tornázom míg a gyerek alszik, a gyerekkel együtt tornázom, a kaja adagomat a felére csökkentem, és így tovább.

Mikor tényleg elszántam magam a fogyásra sajnos akkor kellett szembesülnöm azzal, ha fogyózok, akkor a tejem is kevesebb, a gyerek másfél óránként éhes, sír esténként, aludni sem tudok mert mindig fel kell hozzá kelni éjszaka. Szóval hagytam az egészet.

Mindig azt mondtam, hogy „Csinos még lehetek 80 éves koromig, de szoptatni csak most tudok.”

Eljött a nap mikor már nem szoptatok, és a kilóknak hadat üzenek. Most nagyon elszánt vagyok, tudom, hogy sikerülni fog, képes vagyok rá. Én is csinos anyuka leszek, és a játszótéren magamra is büszke leszek, nem csak a gyerekemre.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy plusz erőt adtok nekem, így a kitartásom nagyobb lesz, és tudom, hogy elérem az álom 69 kilót.

Üdvözlet: Erika