Én is ember vagyok ám...

...de még mennyire.:))

Ma Amica és Panka is nagyon nyűgösek, nagyobbik ugye beteg is. Pancsi most végre alszik. Amica kicsit leült mesét nézni. Ami nagyon akaratos lett mostanában. Ez már nem hiszti korszak, hanem néha már úgy érzem a kiskamaszkor, pedig hol van az még...1,5 órán keresztül próbáltam rábírni, hogy aludjon, majd ugyanennyi idő volt, hogy végre rendet tegyen a szobájába. Kikészültem...5 vaníliás karika kellett az idegeimnek.:)) Éreztem, hogy ennem kell vm. édességet, különben sikítva ordítani kezdek nyomban.

Szóval ennyi...pedig ma tök ügyi voltam...eddig és persze ezután is. Mert ilyenkor nem mondjuk azt, hogy: Na, a mai napnak már mindegy úgy is, AKKOR EGYÜNK!!!! Nem, ma már éppen az előbbit kell kompenzálnom és még ügyesebbnek lennem!!:)

Hajrá csajok!