62 kg körül!!!
A "nagy" fogyásom után 62-62.5 kg körül...
és most, Panci megszületése után 6 hónappal!
Igen...megváltoztam.:) Kívül és belül is.:) A legfőbb változás, hogy mérthetlenül boldog, kétgyermekes Anyuka vagyok.:)
És bizony anno 62 kg-val sokkal izmosabb, formásabb voltam, mint most. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy akkor majdnem 1,5 évvel voltam a szülés után. Nyárra ez a cél...izmosodás, formálódás.
Nem vagyok elégedetlen.:) De egy biztos, kilók szempontjából már jó vagyok. Én nem szeretnék ennél vékonyabb lenni, formásabb viszont igen.:) És leszek is...ne feledjétek, a céljaink visznek előre bennünket!:)))
hát szerintem meg most vagy csinosabb a képek alapján :) persze élőben nem láttalak... hatalmas gratula hogy elérted a célod UJRA :)) biztos buszke rád a család meg a barátok. meg énis nagyon örülök hogy megtaláltam a blogod, anelkul lehet még én is a sötétségben botorkálnék egyik haszontalan diétától a másikig. de hala Istennek az utamba sodort a szél, igy most félig neked is köszönhetem, hogy a mérleg 60,5 kilót mutatott reggel. nem sokára 60 alatt leszek, ahol vagy 10 éve nem voltam, szerintem tuti sirni fogok :D
VálaszTörlésa másik: én mindig is féltem attól hogy anya legyek, de ahogy hónapokon át olvastalak téged, hogy milyen csodálatos dolog is az anyaság, már nem is félek :) sőt nagyon várom. persze gondolom a te életed sem csupa rózsaszin boldogság, de csodálom hogy mindig pozitiv dolgokat irtál. olyan ritka ez manapság. persze kicsit sajnálom, hogy lemaradtam a másik blogodról, gondolom bátrabban írsz oda az élet árnyékosabb oldaláról is. de lehet jol van ez így, így nekem mindig az örök optimista inspiráló csajszi leszel, aki itt vagy :)
Szia Mili.:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen.:) Igen, élőben más azért. de többen azt mondják élőben is, hogy most jobb a felépítésem.:))
Nagyon jó ezt olvasni, nagyon boldog vagyok és büszke rád.:) de ezt, csak is te magadnak köszönheted.:)
Az anyaság a legszebb dolog a világon, de a legnehezebb is...én csodaként élem meg, de bizony néha nehéz. és bizony nem csak rózsaszín az egész, ahogy az élet sem. Vannak problémák mindenhol, nálunk is. De van, ami egy blogra sem való. Én ezt mindig megválogattam.:)
Mindig poz. állok mindenhez, Anyukám mindig azt mondja: Mindig csak jobb és jobb lesz...és ez így van. Nem is lehet máshogy élni ezt a nehéz életet csak optimistán, hinni a jövőben, magunkban, a képességeinkben.:))) Szeretni a családunkat, mindent megtenni a gyerekeinkért...mert csakis tőlük, általuk lehetünk boldog és elégedett emberek.:))