Elfogadás...

Tudjátok írtam, hogy bizony a fogyás után el kell telnie egy időnek, mire megszokjuk a testünket, megszeretjük magunkat (természetesen normális határokon belül, hisz egy nő soha nem elégedett magával). Azt hiszem, nálam tegnap eljött ez a pont. Néztem magam a tükörbe és azt gondoltam, én jól érzem magam most kívül és belül is.:)

Nem akarok vékony lenni, ezt már régóta tudom, a 14 éves külső, cinege láb, teljesen lapos has, nem is tetszik és valljuk be, elérhetetlen is lenne. Hacsak nem úgy, hogy beesett has és lóg a bőr...

Igen van popsim, széles a csípőm, de formálódik a lábam, karom, hasam.:)) A Férjem imád!:) Amit tudok úgy is megteszek azért, hogy még jobb legyen az alakom, (szálkás, feszes) de ezt a 61-62 kg-t tartva, azt hiszem elégedett leszek hosszútávon!:)

Van olyan ismerősöm, akire néha irigykedek, annyira csinos...de aztán eszembe jut, vajon ha úgy néznék ki, mint Ő, akkor is ilyen boldog lennék, mint most? Nem tudom, de nem is akarom kipróbálni.:))

Én azt mondom, ismerjük meg a testünket, hallgassunk a belső megérzéseinkre, nem szabad mindig sanyargatni magunkat, de edzeni és egészségesen élni, KELL!!! Mert hosszútávon így tartható meg a súlyunk, lehet szép alakunk és leszünk a "korunkhoz" képest elégedettek magunkkal!:)

Tegnapi torna végül: RR 2011 comb B és Felsőtest!

Mai terv: Enikő popsi 2 kör és hasizom

Legyen szép napotok!:)