Hogy is volt...

Sok új Olvasóm, Tagunk van, így, minden nap írok majd a diétámról, fogyásomról, a lelki háttérről, összességében az elmúlt 3 évről egy-egy szösszenetet...

Így kezdném:

" Egy teljesen hétköznapi Nő vagyok, szerintem. Mégis sokak szerint sikerült egy olyan dolgot véghez vinnem, amit anno, magam sem hittem volna, hogy képes lehetek rá. 
Pedig képes voltam...

Szeretném felnyitni a Te szemedet is. Hogy Te is elérheted azt, amire vágysz, ha igazán akarod és teszel érte, akkor van olyan módszer, ami a maga módján egyszerű és hatásos. Csodaszerek nincsenek, mindig tenni kell az eredményért.
De hittel, kitartással és akarattal bizony hegyeket lehet megmozgatni! 

Igen, le lehet fogyni 10-20-50 kg-t is, úgy hogy nem leszel lelkibeteg, nem lesznek elvonási tüneteid, jobban érzed majd magad, mint valaha és nem utolsó sorban csinos is leszel. 

Mindenki azt mondja a diéta egy borzalom, szenvedés. Ez hozzáállás kérdése és persze módszeré is. Én nagyon akartam a változást és nem álltam hozzá úgy, hogy diétáznom kell, vagyis sanyargatni fogom magam, sokkal inkább életmódváltásnak tekintettem, láttam a célt magam előtt, élveztem az új ételeket, ízeket, a lefogyott 20 dkg-nak is örültem, és az egészet egy Új élet kezdetének tekintettem…így is lett. 

Sokat hallott és általam is sokszor használt mondatok: Soha nem voltam vékony, végig diétáztam az életemet, hízásra hajlamos vagyok és még sorolhatnám. De ezek mind-mind csak kifogások voltak, most már tudom. 

Hogy mikor tudatosult bennem, hogy bizony kövér vagyok? Amikor a mérleg 99 kg mutatott. Elkeseredtem, hogy 24 évesen majdnem 100 kg-t nyomok. Egy roncsnak éreztem magam, nem nőnek. Nagyon bántott. Tudtam, hogy változtatnom kell, de sürgősen. 


Nem voltam soha duci gyerek, nem küzdöttem nagyon nagy súlyfelesleggel. De este mi is fehér kenyeret vacsoráztunk és mindig volt otthon a gyümölcs mellett, édesség, sós nasi és üdítő is. Persze azt se felejtsük el, hogy nagyon szeretek enni. 


Középiskolásként, már a 7-es szám jelent meg a mérleg kijelzőjén. Sokszor, sokféle diétát kipróbáltam a 90 napostól, a Bikini diétáig. Egyik sem vált be. Túl kötött volt a legtöbb módszer nekem, mindig azt kellett pont ennem, amit nem kívántam. Ha ízlett és jól esett, akkor a mennyiség volt kevés, ha nem esett jól, soknak tűnt az adag, így 1-2 hét után feladtam őket. 17 évesen aztán, a Szalagavatómra a napi táncpróbák és heti 3 karate edzés mellett, odafigyeltem mit vacsorázok, kerültem az édességet, a cukros üdítőket, a fehérkenyeret és így 68 kilóra lefogytam. Ez egy ideig tudtam is tartani, de 21 évesen, a férjemet már 73 kilósan ismertem meg. Később elkezdetem dolgozni, napi 9-10 óra ülőmunka, nulla mozgás, óriási vacsorák a Párommal és pikk-pakk 80 kiló lettem."


Holnap folytatom...