2012. augusztus 3., péntek

Hogy is volt....utolsó rész, végszó

Könnyű-e? Nem, nem könnyű. Oda kell figyelni, tudatosnak kell lenni. De megéri.

Pankával való terhesség alatt, hiába volt a 15 kg felesleg, szinte csak pocakom volt. A szülés után pár héttel, a pocimon látszódott már csak, hogy nemrég szültem. Volt rajtam felesleg, de nem voltam duci, kicsit mondhatni inkább: kiasszonyosodtam a kritikus helyeken. Maradt pocim, nem tagadom, nem szégyen az, természetes dolog. De tudtam megfelelő étrenddel és kitartó munkával, idővel elérem a célom és szebb hasam, fenekem, alakom lesz, mint a Lányaim születése előtt. 

6 hónappal a szülés után, elértem a számomra ideális 62 kg-t. 
Pancim most 11 hónapos és én 61-62 kg között mozgok! Elégedett vagyok!

Én, szeretnék a Lányaim példaképe lenni. Nem szeretném, hogy egy pillanatra is szomorúnak lássanak, vagy boldogtalannak, esetleg végig kövessék, hogy egész gyerekkorukban, hogy Anya folyton csak diétázik és szenved a kilókkal. Azt szeretném, hogy lássák, lehet finomakat enni, de meg kell tanulni minőségi ételt enni. Fontos a mennyiségre figyelni, fontos mit mivel eszünk és igenis azzá leszünk, amit megeszünk. 

Lássák azt is, hogy a mozgás fontos, a mozgás energiát ad és feltölt. Azóta a Férjem is heti 3-4 szer fut, ragadós a mozgás utáni vágy és a mozgás szeretete!!!:)))

Panka imádja, ha vele tornázok (megszokta a pocakban), végig nevet közben. De azt hiszem, időben léptem és így a Nagylányom is már csak azt az Anyucit ismeri, aki naponta tornázik, imád sétálni, bicajozni, rollerezni, kirándulni, táncolni. 

Egy biztos, a változás bennünk van, ahogy a kitartás, akarás és erő is…csak fejben kell eldöntenünk! Enni jó dolog, bárki, bármit mond. Együnk, élvezzük az ízeket, de ha tehetjük, akkor süssünk, főzzünk egészségesen, használjunk természetes édesítőszereket, tk. gabonákat, liszteket, zsírszegény, esetleg félzsírós tejtermékeket. Válogassuk meg, mi kerül az asztalra, saját magunk és családunk egészsége érdekében. Ne legyünk az étvágyunk és a testünk rabja. Azért együnk, hogy éljünk…ne azért éljünk, hogy együnk!!!!

Mozogjunk, mert fontos, energiát ad, örömöt okoz és fittebbek, 
nem utolsó sorban csinosabbak leszünk tőle. 

 Én sem vagyok szent, és álszent sem, bizony szeretem a finom csokoládét, süteményeket, fagyikat. De módjával fogyasztom őket. A nagyon gelly édességek, forró csoki pl. már nem tudom megenni, meginni. De a finom édességeket igen. Szerintem egy egészséges életmódba kell és bele is tartozik. Egy a lényeg, a tudatosság és a mértékletesség. Ne együnk meg egy tábla csoki, ne együnk meg 10 gombóc fagyit. Higgyétek el 3 kocka csoki és 3 gombóc is elég, az élvezet meglesz, engedsz a testednek, agyadnak, megkapod a boldogság érzetet, jobb kedved lesz és elégendő is annyi is. 

Én tudom, hogy kell egy KATT az agyban, elvetemültnek kell lenni picit, számolni, írni, majd mindig végig gondolni, mit ehetünk, mit nem, miért ezt és miért ne azt...de megéri. Átáll az agyad és egészségesen, boldogan fogod leélni az életedet, nem egy börtönben, a tested és keserű lelked börtönében! 

Adj egy esélyt magadnak, hogy elérd az álmodat. Gondold végig, hidd el és kezdj el hinni végre önmagadban!. Képesek vagyunk mindenre, amit igazán akarunk….és nem a jövőhéten, nem majd hétfőn és nem holnap, hanem most, ebben a pillanatban kell elkezdened változtatni az eddigi életeden. 

Én már most hiszek benned, mert ha én meg tudtam csinálni, akkor Te is képes vagy rá! Nos, akkor, nincs több kifogás, ugye???? Vágj bele!:)

1 megjegyzés:

  1. Szia Noémi.Én nagyon régóta olvaslak még mikor a portálon írtad a naplód akkor találtam rád.Mindig sok erőt adtál ahhoz hogy fogyjak.Sajnos mint gyenge nő mindig abba maradt.Első körben 96ról fogytam le 84kg-ra.Sajnos 91re vissza is híztam igaz elég sokáig tartottam magam,de egy idő után vissza jött a fehér kenyér és társai és hipp-hopp visszajöttek a kilók.Idén márciusban álltam újra neki és május végére megvolt a 9kg fogyás amit azóta tartok is de sajnos nem halad lefelé.De megint belevetem magam és karácsonyig tényleg fogyni szeretnék legalább még 10kg-ot,de ha birok többet is.Mindig mikor olvaslak elszégyenlem magam hogy te két gyerek mellett megcsinálod én meg egy mellett se bírom.Pedig mindig azt mondom a fiamnak hogy ami nem sikerül elsőre azt addig kell próbálni és gyakorolni míg nem megy.De most már tudom hogy nekem kell bebizonyítani neki hogy én is meg tudom csinálni ami nem megy és utána már ő is könnyebben el fogja hinni ha próbálkozik akkor egyszer csak sikerül.
    Én köszönöm hogy írod a blogod mert így mindig van honnan erőt meríteni.
    Sok boldogságot neked és a családodnak.
    Köszönök mindent.

    VálaszTörlés