5. fogyókúra versenyünk nyertese...elképesztő átalakulás!
"Gyermekkorom átlagosnak mondható volt. Nem éltünk
fényesen,de mindig volt mit enni és volt mit fölvenni. Átlagos testalkatommal
átlagos gyermeknek érezhettem magam.Szüleim az udvarunkon teheneket
tartottak. Kedvenceim közé tartozott a frissen leszűrt meleg tej. Olyan 6
éves lehettem(pontosan nem emlékszem), amikor elkezdtem hízni. A környezetemben
szinte mindenki a nagy zsírtartalmú tejet tette felelőssé.Ma már tudom,hogy nem
feltétlenül ez volt az ok,hanem a rendszertelen rossz minőségű ételek
fogyasztása - de ezt akkor még senki nem tudta. Egyre csak jöttek föl a kilók, de
ezt gyerekként nem igazán fogtam föl. A barátaim sohasem éreztették velem hogy
kövér vagyok. Egyedül én kezdtem valamit érezni,de ekkor még nem tudtam mi
az. Testi adottságaimat próbáltam kompenzálni a humorral,amit hála istennek
tudtam kamatoztatni(és a mai napig megtartani).Mindig a társaság központjában
voltam,ontottam a jobbnál jobb poénokat és vicces történeteket. Mindenki
felhőtlenül boldog volt,csak én nem éreztem magam 100%-san vidáman. Ebből
természetesen a környezetem mit sem érzékelt,csak egy vidám kövér kisfiút
láttak.
Így teltek az évek,jött az általános iskola,majd a
középiskola. Ekkor már 90-95 kg között mozogtam. Mindig néztem azokat a srácokat
akik képesek voltak 5 nagy kört végigfutni,vagy egy kosárlabdameccset
végigjátszani.Gondoltam ez nekem is megy.....aztán kiderült hogy
mégsem. Eltitkolt bánatomat nagy mennyiségű ételbe fojtottam,az ételeket pedig
magamba.
Véget ért a középsuli(főiskolára sajnos nem vettek föl) és
el kellett kezdeni dolgozni.Nem is volt probléma,gondoltam hogy legalább
megkeresem magamnak a pénzt.A munkahelyen sem volt semmi gond a súlyom
miatt.Soha nem cikiztek miatta.
Egyszer az egyik kollégámmal fogadtunk hogy fél év alatt
lefogyok 20 kg-ot. A tét egy tálca sör volt.Ekkor 115kg-ot nyomtam. Ment minden
úgy ahogy menni kellett - gondoltam én.Szinte csak virslin éltem és alig vittem
be rostot a szervezetembe,de nem érdekelt!Mindenki csodált hogy milyen
"ügyesen" leadom a kilókat. A határidő végére sikerült megszabadulnom
a 20 kilótól, amit persze az év második felében sikeresen visszaszedtem egészen
110 kg-ig. Ekkor jött egy nagy változás az életemben!
Hogy mi hozta ezt a változást még a mai napig sem tudom
pontosan. Biztos vagyok benne hogy a kedves kis kolléganőmnek is volt egy
kis(vagy talán nem is olyan kicsi) szerepe az egészben. Ő már egy ideje az
Update módszer követője volt. Beszélgettünk erről sokat,aztán gondoltam
belevágok és most tudatosan végig is viszem amit akarok. Nem volt konkrét célom
csak egy:LE AKAROK FOGYNI!
2011.októberétől változtattam meg az életmódomat(ezt akkor
még nem tudtam).Ekkor 110 kg voltam.Megfelelő táplálkozással - odafigyelve
minden szükséges tápanyag bevitelére és a rendszeres étkezésre - és
sportolással - otthon végezhető aerobik,Norbi,Réka,Czanik Balázs... - elindult
szépen a fogyásom és életemben talán először boldog voltam.5 hónap alatt
leadtam 25 kg-ot. Mindenki csodált és irigyelt. De én csak mentem tovább a célom
felé. 2012.szeptemberéig kisebb-nagyobb ingadozásokkal tartottam azt a 80-85 kg
körüli súlyomat. Már-már kezdtem elhinni hogy ennél lejjebb nem tudok menni. Ekkor
a már említett kolléganőm szólt, hogy lesz egy fogyókúraverseny,ami
szeptemberben indul és egy Nonó nevezetű hölgy szervezi az egészet.Ekkor jött
egy újabb "katt".
Beneveztem.Ez előtt nem sokkal ismertem meg az
Isanity-t. Gondoltam hogy ez legalább két hónapomat lefedi,aztán lesz ami
lesz. Minden nap,az edzéshez hozzátartozó naptár szerint elvégeztem az
edzést. Nem volt betegség,nem volt időhiány,nem volt fáradtság! Be kellett bizonyítanom
hogy képes vagyok rá! Egy egész csoportot mégsem hagyhattam cserben. Eltelt a két
hónap,de vágytam a további kihívásokra. A párom,a szüleim,a munkatársaim mind
büszkék voltak rám!Ekkor döbbentem rá,hogy életmódot váltottam. De még volt egy
hónap a verseny végéig. Találtam egy másik edzésprogramot a P90x-et és a
hátralévő időben ezt az edzést alkalmaztam. És hát az eredményt már tudjátok -
62.9 kg. Nem csak fogytam,hanem rengeteget erősödtem és formálódtam. Új dolgok
kerültek előtérbe és végre merek tervezni.Hiszem hogy bármit elérhetek.
Nem győzöm köszönetemet nyilvánítani azoknak az embereknek
akik végigkísérték életem ezen szakaszát.
Legyen ez a kis történet mindenkinek egy kezdő erő a
legközelebbi versenyre! Köszönjük Nonó, hogy elhitetted velünk hogy a lehetetlen
is lehetséges. Ígérem, hogy bárki aki segítséget kér tőlem vagy csak egy pár jó
szót vár valakitől, én ott leszek. Hiszem, hogy erre születtem és 26 év kellett
hogy erre rájöjjek. De tudom, hogy sohasem késő!
MINDENKINEK KÖSZÖNÖM!"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése