2012. december 12., szerda

Egy kedves, NonóÉletmód-os tagunk története, érdemes elolvasni!

Nem is tudom hol kezdjem... annak, h meghíztam, Nálam kizárólag lelki okai vannak! Sorolhatnám, h mennyi bajom volt, de a helyzet az, h most már vállalni merem: IGEN  az evésbe menekültem:((! És nem láttam a tükörben a Valódi Énemet!


A Csoportra tulajdonképpen már nagyon régóta rátaláltam, kb. egy-másfél éve vagyok tagja, és olyan sokszor olvastalak titeket (akkor még nem voltunk ilyen sokan), h már akkor tudtam, csak A lányokkal fog sikerülni, h igenis lefogyok!

2012 januárban, ezt sohasem felejtem el, el kellett mennünk valahová, nevezetesen egy farsangra, és még most is érzem azt a fájdalmat, h minden porcikám tiltakozott az ellen, h emberek közé menjek (Olyan emberek közé, akik régen láttak, és nem akartam, h Rajtam csámcsogjanak, h milyen kövér vagyok!:(



Soha nem felejtem el, h másnap délelőtt Anyukám és a Húgom látták Rajtam, h vmi nagy bajom van, egész délelőtt zokogtam és tulajdonképpen ŐK ébresztettek rá arra, h szégyellem a saját testemet:(, sőt, már már utálom Magamat, és ezt mindig másokra vettem ki:(

A Férjem úgyis nagyon szeretett és elmondani nem tudom, milyen hálás vagyok NEKI, h kitartott Mellettem!

Szóval, januárban jött a felismerés, de a löketet a NonóÉletmódos tavaszi verseny adta! 2012 április 14-én Én is belevágtam 94,4 kg-ról! Azt sem felejtem el soha, amikor ráálltam a mérlegre! Azt hittem ledőlök onnan.... Nem is mertem senkinek elmondani, csak miután látványosan elkezdtem fogyni!
A versenybe nem neveztem, de a Csajokkal együtt csináltam, mérlegeltem, számoltam! Én úgy döntöttem, h Nonóra hallgatok, és elkezdek kcal-t és ch-t számolni!

Emlékszem, minden nap mértem, adagoltam, a netet bújtam, h miben milyen értékek vannak, lecseréltem a cukrot Xillitre, a fehér lisztet pedig fele fele arányban keverem tk. liszttel (egyébként a mai napig), kiiktattam az étrendemből a nasit, mindenféle csokit, a Colát (pedig imádtam), a cukros üdítőket,  De Én továbbra is ettem krumplit, rizst, nokedlit stb...

Tudtam, mert ismerem Saját Magamat, h Én képtelen leszek ezektől a dolgoktól megválni, vagyis hosszú távon nem fog menni, annak meg nem láttam értelmét, h 3 hónapig kőkemény leszek, és ha netán ellágyulok, akkor meg elkezdek visszahízni!

Nagyon durván betartottam, sokszor voltak mélypontjaim, de mindig a cél lebegett a szemem előtt, NEVEZETESEN: H ÚJRA ÖNMAGAM lehessek! Volt, h "bűnöztem", és volt olyan is, h azt éreztem, 
Nekem ez nem megy:((

Azt nem mondom, h sohasem éheztem, de megpróbáltam okosan enni! Volt, h esténként éhen akartam halni, és amikor már a víz sem segített, akkor megettem egy cukormentes müzlit, vagy gyümölcsöt! 

Erre mondjuk nagyon odafigyelek a mai napig, h ch-t este már ne sokat, vagy ha mégis Rámtör vmi, akkor cukormentes vagy ch csökkentett legyen, vagy esetleg tk. liszttel készüljön!

Augusztusig lefogytam 75 kilóra, akkor már nem számoltam, sőt akkor azért már lazábbra vettem a dolgokat!


Az első célom 75 kiló volt, de kitűztem a 72-t:)! Jelenleg 68,5 vagyok, a 68 volt a végcél, de nem bánnám, ha lemennék 65-re:)!



Az evésre most is odafigyelek, de megmondom őszintén, sokszor megengedek már Magamnak kilengéseket (ha ezek nem lennének, már régen 65 lennék)! Észrevettem, h sokkal nehezebben megy, mint tavasszal, de sokszor "panaszolják" ugyanezt a lányok is a csoportban!


Nekem talán nem is maga a fogyókúra volt nagy dolog, hanem a kitartás! Azt valahogy elvesztettem az évek alatt, pedig mindig is nagyon híres voltam az akaratomról:)! DE azzal, h lefogytam, bebizonyítottam, h igen, megint meg tudok mindent csinálni! Nekem talán ez volt a legnagyobb dolog az egészben!

1 megjegyzés: