2012. december 29., szombat

Versenyünk 2. helyezettje: Ági története és képei

"Igazából én is azzal kezdem, hogy már gyerekkoromban is duci voltam. A duciságból adódóan gátlásos voltam, utáltam mozogni, rémálom volt a tesióra. Így utólag visszanézve, gyerekként nem ettem sokat, lehet, hogy egy kis mozgás is segített volna abban, hogy pár kiló leadásával már normálisabb alakom legyen. De gyerekként ez nem könnyű. 

Aztán végül nyolcadik osztály előtti nyáron el is jött a változás. Többet mászkáltam el otthonról, így kevesebb időm volt enni, és a két dolog - kicsit kevesebb evés és több mozgás - meg is hozta az eredményt: az első pár kiló úgy lement, hogy szinte észre se vettem. Aztán itt már jött a kattanás, még kevesebbet ettem és tornázni kezdtem, bár akkoriban az otthon tornázás nálam a felülésekben ki is merült. 

Nem is húzom tovább, hiszen ez a történet nem az akkori, hanem a mostani fogyásomról szól: akkor is 18 kilót adtam le, 66 kilóról fogytam le 48 kilóra 14 évesen. A lehető legrosszabb módszert alkalmazva: volt olyan nap, amikor fél banánon kívül semmit sem ettem. Talán nem is csodálkozik senki, hogy ezek a kilók elég hamar vissza is jöttek, kb. 1 év alatt majdnem az összes, de szerencsére a nagy részét újra leadtam, sőt 17-18 éves koromban újra 50 kiló körül voltam. 

Aztán innen kezdődött a kilók szép lassú lerakódása, 20 évesen 60 kiló körül voltam, és a főiskola meg az állandó ülő munka, meg a nulla mozgás eredményeként 26 évesen kb. 72 kilósan lettem először terhes. Sajnos akkor elvetéltem, de pár hónap múlva újra terhes lettem, akkor 74 kiló körül lehetett a súlyom, bár szerencsére az akkor lejjebb ment az elején, mivel az ikerterhesség első pár hetét szó szerint végighánytam. A terhességem alatt kb. 11 kilót híztam, az nem volt vészes, főleg mivel emelkedett volt a cukrom, így vigyáznom kellett. 

Mire megszülettek a fiaim vékonyabb voltam, mint a terhesség előtt, csakhogy aztán szépen visszajöttek a kilócskák, és hiába próbáltam néha diétázni, meg többször nekiálltam tornázni, mindig feladtam. Egyszer ugyan beindult valamennyire a fogyás, akkor lement 4-5 kiló, de ugyanígy karácsony előtt történt, és mire észbe kaptam, már megint több volt rajtam a felesleg, mint előtte. 

Igen, 78 kiló volt a legnagyobb súlyom, és őszintén szólva én nem éreztem magam akkorának (a kalória az az élőlény volt számomra, aki éjjelente bemászott a szekrényembe és szűkebbre szabta a ruháimat). Viszont utáltam, hogy nem jöttek rám a ruháim, utáltam, hogy ha mentünk valahova, álltam a szekrény előtt, hogy miben tudnék menni, amiben nem látszik a hájam. Amit viszont a legjobban utáltam, az az volt, hogy éreztem, hogy mennyire nem vagyok egészséges, és ez volt az, ami a leginkább motivált a fogyásom alatt. Fel szeretném nevelni a gyerekeimet, és amit csak tudok megteszek ezért. 

Nyár végén megláttam a fogyókúra verseny kiírást, és akkor jött a kattanás újra (mivel már ismerős volt, sejtettem, hogy ez most az, és újra sikerülni fog). Nonót amúgy már tavaly nyár óta olvastam, és felnéztem rá, de nekem még kellett egy év, hogy én is belekezdjek ebbe a kemény munkába. Hogy hogyan csináltam? Annyira keveset ettem, amennyire csak bírtam a két gyerekem mellett (hogy ne essek össze), viszont figyeltem rá, hogy abból a kevés kajából a lehető legtöbb legyen a zöldség és a gyümölcs. A cukrot teljesen kiiktattam az étrendemből (a családéból nem), helyette xillitet vagy folyékony édesítőt használtam, illetve kenyérből csak teljes kiőrlésűt és csak keveset ettem. Az elején számoltam kalóriát, ami tetszett, csak eléggé rágörcsöltem, úgyhogy inkább abbahagytam, de nagyjából azért tudtam mindig, hogy kb. mennyi kalóriát vittem be. és egy nap nagyjából 1000-1100 kcal körül ettem. Délután általában csak gyümit. 

A mozgás pedig úgy alakult, hogy voltak olyan napok, amikor másfél órát is tornáztam. Sajnos november közepétől a fiaim nem járnak oviba (állandó fülgyulladásból próbáljuk őket kikúrálni), így azért vissza kellett vennem a lendületből, most olyan 40 - 50 perceket tornázok. Először Rubint Rékára nyomtam, majd októbertől Péntek Enikőre (Zóna 2 DVD és videók), decemberben pedig végre elkezdtem pilates-ezni is. Engem amúgy a Pilates érdekel leginkább, de azért kell az intenzívebb mozgás is, úgyhogy most próbálom kialakítani az arányt. Azt hiszem, látszik is, hogy mit hozott nekem ez a mostani fogyásom. Kipróbáltam egy csomó mozgásformát, nekem sajna az aerobik annyira nem jön be, viszont a Pilates tetszik, kipróbáltam a hastáncot, arra sajnos nem tudok rendszeresen járni, pedig a szívem csücske lenne, és - amit soha nem hittem volna- még a futással is próbálok megbarátkozni, na az még alakulóban van... 

Ha még néhány kiló lemegy mostanában az sem baj, de azért 48- 50 kg már nem szeretnék lenni még egyszer, mert hát 14 éves sem leszek már még egyszer. 

Összességében én mindenkinek azt tudom mondani, hogy mozgásra fel! Ha nem is fogysz, akkor is csak jót teszel magaddal azzal, ha mozogsz. Nyáron volt egy durva ízületi gyulladásom a bal karomban, az ősszel pedig súlyzóval edzettem karra és hátra, azóta nem fáj. (Na jó a mai időjárás változást kicsit megéreztem, de ez még belefér). Az én életemnek már mindig része lesz a sport valamilyen formában! 

Végül még egyszer szeretném megköszönni Nonónak, hogy jó példával jár előttünk és a NonóÉletmód Csoportnak, hogy vannak, ez a csoport egy nagyon szuper dolog, én már fogytam egyedül is, amikor senki sem támogatott (a szüleim egy idő után inkább csak aggódtak), és most így (poén, de mindkétszer 18 kilót), hát nagy különbség!"


Tiszta szívből gratulálok Ági! Köszönöm, hogy ezt leírtad nekünk, biztos vagyok benne, hogy sokaknak segítséget, támaszt és erőt adsz vele!!!:)

1 megjegyzés:

  1. Okosan csináltad és nagyon látványos, de a legfontossabb, hogy jól érezd magad a bőrödbe. Gratulálok.

    VálaszTörlés