Kriszta sikertörténete...:)

40kg..1év (13hónap)alatt!

Annyira vártam,szinte el sem hiszem,nagyon boldog vagyok! 

Hol is kezdjem?

Sosem voltam vékony,2000-ben mentem férjhez,diétával akkor kb.:85-90kg-ról sikerült lefogynom 67kilóra. Ez számomra ideális volt,bár csontkollekció nem voltam.Aztán elkezdtek újra felkúszni a kilók.Egy fogyókúra+futás elkezdése után(2004-ben) nem sokkal teherbe estem 82kg-al.(nem emlékszem mennyit fogyhattam addigra)Szóval,ahogy megtudtam,hogy jön a baba(már a 6.héttől)Jól felturbóztam az étkezéseimet,mert ugye (Nem! :-) )kell a babának.Meg is lett az eredménye,az első perctől híztam...és 107kg-al fejeztem be a várandósságot.Én nem voltam vizes,egy az egyben csak háj volt rajtam.3150gr volt a fiam,lehet,hogy 4kiló is lement a szülés után.(szörnyű,de ez volt)Érdekes egyébként,hogy teljesen jól éreztem magam,csöppet sem tűnt nehéznek a túlsúlyom,nagyon boldog voltam.Aztán egyszer csak úgy a fiam két éves kora körül elmentem dietetikushoz,és az általa előírt(és betartott étrenddel) szépen meg is indultak a kilók lefelé.Kb.:3hónap és úgy -10-12kiló volt a boldogság amikor is föladtam.Nem tudom miért.Természetesen a kilók visszatértek, szerintem a három hónap sem kellett hozzá.Aztán néhányszor még belevágtam,de mindig visszaestem.Ebben az időben viszont már fáradékony voltam,ruhákat sem igazán kaptam magamra szóval rossz volt.Nyáron kis mozgástól is izzadni,télen meg nem tudtam rendesen felöltözni,mert nemigen fért a kabát alá pulcsi. Olyan is volt,hogy éreztem szó szerint ahogy napok alatt kialakult a derekamnál még egy hájréteg.Közben Szabolcs óvodás lett,egyszer úgy jött haza,hogy a csoporttársa azt mondta neki van a legkövérebb anyukája.Gondolhatjátok napokig-hetekig volt ez nálunk téma,mert az én érzékeny fiam nehezen emésztette meg,hogy bántják az anyját.Nagyon-nagyon rosszul esett,hogy miattam szenved...megint egy sikertelen fogyókúra...még ez sem térített észhez!

Hanem, 2011. december 26-án egy furcsa szorító érzés a gyomrom környékéről,(szinte mozdulni sem tudtam)ami kisugárzott a mellkasomba-hátamba,majd következő nap megint,de már hosszabban tartott..nem szóltam senkinek.Aztán harmadnap mikor már fél órája fájt,akkor azt gondoltam szívinfarktus?,vagy valami szívbaj?szóltam a férjemnek,gondoltam legalább tudjon róla,hogy van valami nyűgöm.Erőltette,hogy hívjuk fel legalább a gyerekorvost kérjük ki a véleményét.Természetesen az ügyeletet javasolta.Vérnyomásmérés:180/valamennyi,EKG:na itt már tényleg megijedtem,mert az orvos végig ott toporgott felettem,de szerencsére ez rendben volt,csak amikor a hasam nyomkodta,akkor mondta,hogy epegörcs.Utána uh-n tényleg igazolódott sok kicsi kő.Zsírmentes diétát javasolt,és vérnyomáscsökkentőt írt. 35évesen saját hibámból gyógyszert szedni?Ez sem nagyon tetszett,viszont a zsírszegény diétának köszönhetően elkezdett apadni a 110 kilóm!

Ez újra erőt adott és egy barátnőm unszolására elkezdtünk egy női edzőterembe járni.Sétákkal,erősítő gyakorlatokkal kezdtük,és lassan de éreztem,hogy fejlődök.Viszont már februárban próbára tett az élet,tornáztam is kajára is figyeltem mégis megállt a fogyás egy teljes hónapra,na ez nem volt jó!Ezután végül is megindult.Figyeltem a kajára,még mindig a "régi"dietetikus által előírt 5-6 étkezést próbáltam tartani ill. tartottam,mert nagyon jó kapaszkodó volt,hogy csak kb. 3óra és újra ehetek!Hozzátartozik a dologhoz,hogy nagyevő voltam...de nagyon!Ettem én hideget -meleget,sósra-édeset aztán édesre-sósat és együtt,és lukasat,kereket... mindent,sokat és folyamatosan.Szegény epém nem csoda,hogy bemondta az unalmast!És mindig könnyebb lett!

Tehát ettem többször a normálisabb kajákat,viszont a családnak szándékosan sütöttem normális sütiket is,és ettem is belőle,de próbáltam-próbálok mértéket tartani.Azelőtt sokszor véreztem el a fogyókúrák eme pontján,hogy kőkemény vagyok!Nem eszek ezt,vagy azt...egy ideig aztán amikor egyszer elcsábultam akkor már úgyis mindegy eszek ezt is azt is és végül nincs megállás.No és július végére elértem a -30kilót aminek nagyon örültem,de kicsit megfáradtam.Igaz sokkal jobban éreztem magam a bőrömben,már elvétve de ruhákat is kaptam a sok XXXXX-es sorokon kívül is,de valami hiányzott.

És ekkor találtam rá Nonó a blogodra,facebookos csapatodra,akik sikertörténeteikkel,tudásukkal segítették egymást,engem is inspirálva a továbblépésre.Szeptember végén beneveztem a versenybe(amit meg is nyertem! :-) )78-79kg-ról indultam,és 70,9kilóval zártam.Nagyon sokan dicsérték a csoportból az első 5kilóméterem edzéstervet,úgyhogy elkezdtem,megcsináltam,és szeretek futni!(na jó:kocogni!)Elégedett is lehetnék,de nem vagyok.Szeretnék még pár kilócskától megszabadulni és izmosodni,ezért újra belevágtam a versenybe,bár a karácsonyi kilengések miatt sajnos 72-ről indulok.Majd meglátjuk lesz-e happy end...nektek igen,mert mindjárt befejezem.Szóval ahogy idetaláltam rájöttem,hogy tulajdonképp én is hasonlóképp eszek,csak nem számolok kalóriát,ch-t.De már igen,és működik!Nem mondom,hogy nem kell semmit csinálnom,olvadnak a kilók, mert nem igaz,mindennap kőkeményen megküzdök a démonjaimmal,de csinálom,mert már látom az alagút végét!Ezúton is üzenem sorstársaimnak ne gondoljanak bele,hogy 40-50-60kilót kell fogyniuk,csak kis célokat kitűzve magukat megbecsülve apró lépésekben haladjunk előre!Nagyon jó amikor elkezdenek dicsérni,hogy fogytál,később de sokat fogytál....(hogy csináltad?szedsz valamit?)mostanában:ne fogyj tovább!Nem vagy te beteg?Bár hozzátartozik az arcom eléggé vékony,a testem meg nem látszik a sok ruhától,szóval azt hiszik,hogy már nagyon vékony vagyok pedig nem.

Abbahagyom,már csak a köszönetek vannak hátra:Köszönöm a férjemnek aki végig mellettem állt 110kilósan is szeretett,nőnek tartott!(Mindenkinek ilyen férjet kívánok!(Na nem őt)Szóval:Köszi Joci! Barátnőimnek is köszi amiért kibírják a hülyeségeimet:Brigi,Andi,Csilla Köszi!

Köszi Nonó a blogot,recepteket csoportot,a lehetőséget kérdésekre,jókedvet,kedvességet.És köszi a csoportnak is ahol sokszor csak titkosban olvasgatva,néha hozzászólva,időnként kérdezve,de szinte napi szinten jelen vagyok!

Volt és lett...

Nagyon büszkék vagyunk rád Kriszta!:) Mindent lehet, csak akarni és tenni kell érte! Ne várjuk meg, hogy bajunk legyen! Időben változtassunk!:)