2013. június 9., vasárnap

Életem második futóversenye…

Az elsőre, vagyis a Vivcittá-ra nem sokat készültem. Zh után kimentem drukkolni a Lányoknak, aztán „ott ragadtam”, nem bírtam magammal és neveztem.:) 20 perc alatt lefutottam 3,2 km...óriási élmény volt.:)

Utána megbeszéltük Csillával És Timivel, hogy benevezünk a K&H félmaraton hármas váltóra, vagyis fejenként 7 km-re. Tartottam is az első 5 km tervet, majd növeltem fokozatosan a távot. Meg is futottam 45 percen belül a 7 km-t. Sőt, utolsó alkalommal az 5 km-t 29:40 alatt. Boldogság volt. Futottam egyenes szakaszon, utcán, emberek között, szélben, reggel, este... mindent megtettem, hogy felkészült legyek.

Aztán tegnap kaptunk egy levelet, mely szerint 7 km helyett 5,27 km lesz a táv, mert az Árvíz miatt vannak olyan útszakaszok, amit nem tudnak lezárni, így is nehézkes a közlekedés Budapesten. teljesen érhető, én azon lepődtem meg, hogy egyáltalán megtartották.
Szóval végülis jó hír volt, hogy az 5 km már többször ment...uccu neki...



Mind a hárman izgatottak voltunk nagyon. Időben találkoztunk, volt időnk dumcsizni is, fényképezkedni...


Aztán Timi indul...le a kalappal előtte, mert Ő futotta a legtöbbet, hátulról indult és teljesen vissza kellett kanyarodnia a váltópontra. Le a kalappal előtte, szintén, mint én 2,5 hónapja fut, ráadásul beteg is volt előző héten, mégis szuperül teljesítette a távot. Egy hős.:)



Utána jött Csilla...akivel először találkoztam személyesen, de egy szuper Csaj. Határozott, eltökélt, tudja mit akar és azt el is éri.:) Pozitív és lelkes.:) Öröm volt vele futni.:)) Ő futotta a 2. legtöbbet, mert ugye neki is vissza kell fordulnia a váltópontig…




Közben találkoztunk N. Adrival, akivel egy képet szerettem volna, de túl izgatott voltam, elfejtettem.:( De jó volt megölelni, látni őt, beszélni vele…sokat tanultam már tőle, egy különleges Ember számomra.:)

És Robertával is, aki szintén egy szuper Nő, hisz rengeteg futóversenyen rész vett már, nagyon szép eredményekkel.:)) Öröm volt találkozni vele is.

Készülődni kezdtem!:)



ÉS jött Nonó….már alig vártam, hogy induljak…izgatott voltam, tele tervekkel…esetleg 30 perc alatt lefutni az 5,2???!!!:)))) Álmodj Kislánylány!:)))


Elindultam és jól ment...de, ahogy sokan tanácsolták vigyáztam a pulzusom ne szálljon nagyon el. Én azt tapasztaltam, hogy 170 fölött már sok, az edzéseken. De gondoltam a versenyen talán belefér egyszer-egyszer...

Hát nem, mert:

11:30 körül indultam, kb. 40 fokban futottam. Na, mindenre fel tudtam készülni, de ilyen melegre…na erre nem.  Ha 165 fölé ment a pulzusom, azt éreztem szédülök. Szakadt rólam a víz és 165 pulzuson olyan 9 km/h átlaggal tudtam haladni. A másik, hogy ilyen dimbes-dombos távot basszus…tudtam, hogy megyünk fel és le, de ennyit.:) A 3-4 km között konkrétan azt hittem belehalok. De, Judit ott volt és segítette nekem. Végig segített...

Ami pozitív, hogy nem álltam meg, nem lettem rosszul és teljesítettem...32 perc körül az 5,27 km-t!:D



Nem rossz, de jobbra számítottam. Mert azt mondták versenyen az adrenalin, stb…hát én voltak pontok, amikor azt hittem végem.:) Nehéz volt, nagyon nehéz. Azóta is alig állok a lábamon, olyan fáradt vagyok.:) Hogy a meleg miatt, a számomra sok emelkedő miatt vagy, hogy kezdő versenyző vagyok, nem tudom, de megküzdöttem és VÉGIG CSINÁLTAM, végig CSINÁLTUK!:)


Köszönöm Timinek és Csillának az élményt!:) Nélkülünk nem ment volna…Köszönöm, hogy erőt adtatok és hittetek a NonóÉletmód csapatban.:) MEGCSINÁLTUK!!!:)

1 megjegyzés:

  1. Annyira pozitív és ügyes vagy, és növeszd meg a hajad - nekem az lenne a legnonósabb NONO, nem tudom miért! Olyan szép a hajad!

    VálaszTörlés