2013. szeptember 8., vasárnap

Nike Félmaraton trió 2013

Nem is tudom hol kezdjem...

Egy évvel ezelőtt drukkolni mentünk a Nike félmaraton váltóra...Juditnak és Edinának. Fantasztikus élmény volt, azok az energiák a levegőben, a lelkesedés, a tömeg, az összetartás és az egész. Álmodoztam magamban, bárcsak én is egyszer...de hogyan, mikor utálok futni??? Milyen szerencsés az aki szereti ezt a mozgásformát és élvezheti ezt a csodát...

Aztán történt valami...a legrosszabb, ami  történhet...Judit beteg lett. Idén nyáron felment a mennyek országába. Iszonyat erős volt, végig küzdött és hitt. Mi is...

És ekkor elgondolkoztam (márciusban) mi az amit egy erős, egészséges ember nem érhet el az életben? Van ilyen???? Nincs. Futni szeretnék, fogok...magamért és érte. Hogy büszke legyen rám! Belevágtam és csináltam. Mi lett a vége? Megszerettem!!! Bizony megszerettem a futást és ma ott voltam a Nike-n és futottam. Futottam Juditért, magamért, azokért, akik nem tudják, mennyire nagyszerű érzés ez és azokért, akik tudják. Sokszor rázott a hideg közben, életem egyik meghatározó élménye volt.

Köszönöm a trió váltótársaimnak, hogy ott lehettem és átélhettem.:) Nem lehet szavakba önteni mit érez az ember mikor több ezren megindulnak a startnál, mit érez, mikor a családtagjai a nevét kiabálják, mikor eléri a célt (nálam az első váltóhely volt ez, 8,2 km után) és lerogyva elhiszi: MEGCSINÁLTA!!!

Hogy mi lesz jövőre? Ahogy nem hittem volna, hogy itt lehetek, így megtanultam, soha ne mondd, hogy soha...meglátjuk.:)

A mai futásomat, Judit emlékének ajánlom...köszönöm, hogy velem volt ma is és segített. Tudom, hogy bármikor, bármennyit futok ez mindig így lesz! 

És most beszéljenek a képek:













1 megjegyzés: