2013. október 4., péntek

Eltűntem picit...

Sajnos jó okom volt rá...Panka elcsúszott (ráadásul az él lábam támasztotta meg, mert mellette mentem, fogtam a kezét), kifordult a lába és a vége lábszárcsont törés lett. 4 hét fekvőgipsz, 3 nap kórház (2 éjszaka) és ami ezzel jár!!! 2 éves...De! Természetesen voltam nagyon nehéz pillanatok, szerdán többet sírtam mint eddig valaha...viszont egy-egy (düh)kitöréstől eltekintve SZUPER KISCSAJ, mászva közlekedik, ügyes és megérti, hogy nem állhat fel. Nagyon fontos, hogy ne álljon fel, mert csak akkor 4 hét, hanem 6-8, ami már nagyon durva lenne. Így sem könnyű...

Életem egyik legnagyobb öröme és lehetősége után, kaptam egy jó nagy pofont az élettől, csak hogy tudjam továbbra is, hogy merre hány óra. Nehogy a végén még önző módon, magammal foglalkozzak, tartani tudjam a diétát, készülni az Arénára. De elfogadom...a családom az első mindig és ez így is marad. Csak ne a gyereknek fájjon és legyen rossz, mert ebbe beleszakad a szívem. 3 nap kórház, egy 2 évessel, akinek végig egy ágyban kellett feküdnie, néha ülnie, mindhez kaptam az ágya mellé egy széket. De, ez a legkevesebb. Sőt, hülyét is csináltam magamból, mert minkét nap tornáztam 20-30 percet az ágya mellett (na nem kick-box edzést, erősítést csináltam főleg), mert a sok üléstől, már azt hittem megőrülök. Furcsán néztek rám (konkrétan hülyének néztek), de nem baj.:) Szeretem a bolondokat, kicsit legyen is mindenki az, ennyi kell!!!!

Ma hazajöttünk....bevallom halál kimerülten. Panci itthon egyből feltalálta magát, szépen kúszik, játszik, jó kedve van.:) Viszont várt itthon a náthás, köhögős Nagyobbik, mert ez természetes, hogy ha jön a baj, akkor csőstül...de nem baj, ezt is szépen megugorjuk.:)

Én pedig fáradtságom ellenére elmentem délután futni.
Nem vagyok őrült, most miért mondod? 
Tudod miért nem, mert ha valaki, mondjuk pont te, aki olvasol fut rendszeresen, tudja: a futás, szabadság és gyógyír. Kellett, hogy egyedül legyek, hogy csak menjek és menjek a napsütésben. Életem legjobb futása volt, mert mindazt megkaptam tőle, amire vágytam. Az, hogy 7,2 km tettem meg, már más tészta és az is, hogy 52 perc alatt, vagyis kicsit sem jó idővel. De nem is ez volt a lényeg. A lényeg az volt, ami éreztem és érzek azóta is. 

 Nekem a futás sokat adott ma és erre most nagyon szükségem volt!:)

3 megjegyzés:

  1. Remélem gyorsan túl lesztek ezen! Szerencsére a gyerekek nagyon tudnak alkalmazkodni minden helyzethez. Egy ismerősöm harmadik gyereke törte el a lábát ugyanígy két évesen. Az örökmozgó kisfiún hat hétig volt fekvő gipsz, de megoldotta a helyváltoztatást anélkül, hogy ráállt volna.
    Kalciumot és d-vitamint most adsz neki többet?

    VálaszTörlés
  2. Igen...d vitamint én szeptembertől mindig rendszeresen adom, de most megy mellé megfelelő kálcium is és homeo.:) Köszi...

    VálaszTörlés
  3. Szegenykem!Jobbulast neki Nono! Es kitartas! Kívánok jo egészséget, mielőbbi gyógyulást mindkét "babocadnak" !!! <3
    Ui:nagyon ugyes vagy!!..ma en is lenyomtam 5 km-t. :) kellemesen elpilledtem

    VálaszTörlés