2014. november 23., vasárnap

Út az álmok felé...

Sokan azt hisszük az álmaink elérhetetlenek. Pedig sokszor nem. Tény, merni kell nagyot álmodni, de ha teszünk érte, akkor elérhetünk bármit az életben. Minden fejben dől el, az, hogy lefogyunk, az, hogy gyorsan gyógyulunk...minden. Egy egy élethelyzetben nem tudhatod előre, hogy fog reagálni a tested, nem vagyunk egyformák, de ismerned kell magad annyira, hogy tudd, mi kell ahhoz, hogy gyorsan és megfelelően, újra a régi vagy annál még jobb legyél.

Mostantól Karácsonyig, az első naplómból emelek majd át részleleteket, ezzel is motiválva benneteket, hogy nincs elérhetetlen!:)

" Fogyókúra, 7. nap: Eddigi legnehezebb napom. Nagyon éhes vagyok egész nap. Tudom mit rontottam el, a reggeli nem volt elég "kiadós". Mentünk Anyósomhoz és előtte nem ettem, ott meg irtó éhes voltam, de csak a sajt volt, amit én is ehettem. Délben már majd éhen haltam és azóta is. Most ettem meg az uzsit, így most talán jobb egy kicsit. Vacsira 2 tojásból eszek rántottát, hagymával, paradicsommal. Nyamika!!!! Ma Ádusnak mákos-gubát csináltam....majd meg haltam. IMÁDOM! De még az ujjamat sem nyaltam le, tudtam akkor vége, elvesztem a fejem. Büszke vagyok magamra, de kívánom a gubát. Nem baj, úgy sem eszek, nem tehetem meg, mert le kell fogynom, megígértem magamnak! Ja, fogytam fél kg-t megint!!!! Eddig 2,5 kg mínusz, tudom nem sok, még van 27,5 kg az álomsúlyig. Jajj nekem, nagyon sok!:( De az lebeg a szemem előtt, hogy augusztus 23-ig, keresztelőig, 10 kg-t ígértem magamnak, és ahhoz már csak 7,5 kg kell!"

A keresztelőre megvolt a 10 kg fogyás.:)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése