2014. november 24., hétfő

Voltak rossz napok, de jók is bőven...

Megtanultam, hogy mindig előre kell nézni. Kitűrni egy célt...kis célok kellenek, azokból lesznek meg a nagyok. Mindig feljebb kell tenni a lécet, de nem nagyon, picit. Mikor megugrod, sikerélményed lesz és mehet még feljebb. Ha túl magasra teszed, nem tudod megugrani és jön kesergés, feladás. Nem éri meg...lassan, de biztosan.:)

"Már jó napom van! Nem történt semmi, csak kisütött a napocska, és sikerült felül kerekednem a rendetlenségen itthon. Majdnem kész vagyok a lakással és még főztem is. Apának milánói, nekem leves lesz ma az ebéd. Este tornázok. Ami alszik még, inkább megcsináltam mindent addig, lassan kel a Drágaság és akkor vele szeretnék foglalkozni.:)  A centik jól lementek hála égnek, ha vasárnapig lemennék 82 kg-ra, akkor meglenne a havi 4 kg megint, az olyan jó lenne.:) Tudjátok milyen érzés lassan 3 hónap után leírni ezt a számot: 82!!!! már csak 1 kg és 82!!!!....FANTASZTIKUS!:)) Mérni majd csak 3 nap múlva fogok. Szóval remélem tartom a megszokott ütemet, és ezt a hetet 82 kg-val zárom. Anyósom 50. szülinapjára, ami október 18-án lesz, szeretnék 7-el kezdődni. Jajj de jó lenne!:))) Ha belegondolok, voltak nagyon nehéz és kemény időszakok, de most, mióta 85 alatt vagyok, már kezdek helyre jönni lelkileg. De majd ha 7-el kezdődik a súlyom, akkor lesz az igazi. Akkor elmondhatom: megtettem amit tudtam, hogy Ami baba csodaszép Anyukája lehessek!:) Na, de ne beszéljek már úgy, mintha elértem volna a célom... az még barátok közt is 13 kg! ELŐRE TOVÁBB A CÉL FELÉ, HARCOLJUNK MEG ÉRTE, MERT AMIÉRT MEGHARCOLUNK, AZ A MIÉNK ÉS SENKI NEM VEHETI EL TŐLÜNK!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése