2014. december 2., kedd

2009.decemberi cikkem a "Diéta és Fitnesz magazinnak"

"28 kg-t fogytam 6 hónap alatt!

 Le lehet fogyni, de nagyon kell akarni! Sokat hallott mondatokkal kezdeném. Soha nem voltam vékony, végig diétáztam az életemet, hízásra hajlamos vagyok és még sorolhatnám. De ezek mind-mind csak kifogások voltak, most már tudom. 

 Mikor megismertem a Férjemet 73 kg voltam. 2,5 év alatt 80 kg-ra híztam. Én nem nem ettem a boldogságtól, hanem ellenkezőleg, ettem örömömben. Fantasztikus éttermek, cukrászdák, tv előtt nassolás, azt hiszem mindenki számára ismerősek. Férjhez már 80 kg-val mentem. Az esküvő előtt pár hónappal rávettem magam, hogy leadjam ezt a 10 kg-t, de akkor kiderült állapotos vagyok. Innentől kezdve nem számított az a kis túlsúly, hiszen annyira boldog voltam, hogy kisbabánk születik. 

80 kg-ról kezdtem a terhességemet. A terhesség alatt jöttem mentem, szuper terhességem volt, nem fájt semmim, imádtam az óriásira nőtt pocakomat. A kislányomat túlhordtam 2 héttel és így 16 kg-t híztam, ami szerintem nem nagyon vészes akkor, ha valaki, ideális súllyal esik teherbe. De nekem az volt, hisz most már a 172 cm-hez 96 kg voltam. A kórházból 92 kg-val jöttem ki. A kisbabámmal együtt (aki 3555 g volt) 4 kg ment csak le rólam. 3 hónap szoptatás után, amikor is mindent, amit értem ettem, mert egyszerűen az éhségérzetemet nem csökkentette semmi, elértem a 99 kg-t. 

 Mikor ráálltam a mérlegre csak sírni tudtam, leültem a fürdőszoba kövére és sírtam, zokogtam. 24 éves vagyok. Mindig volt rajtam felesleg, mindig több voltam, mint a velem egykorú társaim, én, aki sportolt mindig valamit, én aki szeretek szépen öltözködni, szeretek csinos lenni, akinek fontos, hogy a férje büszke legyen rá. Egy anya, akinek nem lesz ereje ennyi túlsúlyt cipelve a kislánya után futni, akiben a lánya nem a küzdő, harcos, elszánt egészséges szép anyukát, hanem a kövér, magát elhanyagoló embert látja. Csak álltam a tükör előtt és nem ismertem rá arra a valakire, akit a tükörben láttam. Elborzasztott. Ez nem én vagyok és nem akarok így kinézni.

 Nem tudtam más ruhát hordani csak terhes nadrágomat. Semmi más nem jött rám. A kismama felsőimben jártam, mindenki úton útfélen azt kérdezte, jön a következő baba? Ordítani tudtam volna, hogy nem, csak kövér vagyok. A hasam nem ment le, mint sok más anyukának, akkora maradt, mint ha legalább 6 hónapos terhes lennék. Annyira kilátástalannak tűnt az egész helyzet. Fájt a hátam, a térdem, a bokám, lábam, alig tudtam felállni. Mire felértem a lépcsőn alig kaptam levegőt. 24 évesen azt éreztem egy roncs vagyok. És egy szombat reggel felkeltem és azt mondtam: LEFOGYOK! Jelszavam: Harcolj keményen, küzd az álmaidért, és ne add fel soha! 

 A férjem, aki mindennél szebbnek talált 99 kg-san is, azt mondta támogat, egyet kért, okosan fogyjak. 3 hónappal a szülés után le van még gyengülve a szerveztem, nehogy beteg legyek, féltett. De tudtam ésszel fogom csinálni, de a célomig meg nem állok! Naplót nyitottam a neten. Kaptam hideget-meleget. Sokan mellettem álltak és azt írták biztosan lefogyok. Nekik ezúton is nagyon köszönöm! Sokan bántottak, hogy én tettem ezt magammal, azzal hogy elhagytam magam, zabáltam. Tudtam nekik is igazuk van, de felvettem a kesztyűt…nem velük, hanem saját magammal. 

A magam feje után mentem, egyszerűen olyan dolgokat ettem, ami nem hizlalnak. Sok gyümölcsöt, húst, zöldséget, tejtermékeket, teljes kiőrlésű termékeket. Le is ment gyorsan 8 kg. De aztán megállt. Nem éreztem jól magam. Gyenge voltam, szédelegtem, éreztem ez így nem lesz jó. Kevés volt a bevitt kalóriám, most már tudom. 90 kg voltam mikor egy kedves lány naplóját olvasva rátaláltam a kalória és szénhidrát számolásra. 

Dicsérte a módszert és sokan mások is, így belevágtam. Saját módszeremről átálltam 1300-1400 kcal és 150 ch étrendre és ezt tartva ment le szépen a heti 0,5-1 kg mindig. Volt, hogy több, volt, hogy megállt, de a havi 4 kg mindig megvolt. Rengeteg diéta van, de nekem fontos volt, ne kelljen előre terveznem, tehát ne kész diétát csináljak. Mert az első a kislányom és a férjem, a velük való foglalkozás, úgy éreztem ez a legrugalmasabb diéta mind közül. 

 A kalória számolás sem könnyű az elején, de 2- 3 hónap és már sok minden megy fejből is. Rengeteg táblázat van a neten. Én mindent abból néztem. Mai napig mindent lemérek konyhai mérlegen, úgy főzök, hogy mérem és számolok mi kerül az edénybe. És így pontosan tudom mennyit eszek és mennyit ehetek még aznap. Nekem fontos a főtt étel. Amíg nem értem be 80 kg alá, egyáltalán nem ettem: krumplit, rizst, édességet és tésztát. Reggel ette, összetett szénhidrátként egy teljeskiőrlésű vagy tönköly kifli vagy zsemlét (5-6 dkg). Volt nap mikor külön főztem a férjemnek, a lányomnak és magamnak. Nem könnyű, de ha az ember akar valamit. 

 Mostanra nagyon megszoktam és este kenyér helyett abonettet eszem. Imádom körözöttel és tojáskrémmel. Sok új ízt ismertem meg, azáltal, hogy elhagytam a köretet az étel mellől. Sokat kísérleteztem és általában finomság sült ki belőle. Én nem szeretem a grillezett, sült, főtt zöldségeket. Azóta sem. De ez nem ok, ettem a paradicsomot, uborkát, retket, savanyúságot…az is ehető minden mellé, finom saláta, nyakon öntve natúr joghurttal. 

 90 kg elhagyva elkezdtem tornázni. Norbi duci tréninggel kezdtem. Majd meg haltam, de csináltam 2 hónapig, heti 3 szor, aztán mikor már kevés volt Kick-boxoztam. Ma 80 alatt már erősítő edzéseket is végzek, mellette cardio edzésként táncos és boxos edzéseket szoktam. Pár hete eljárok cardio dance-ra és hastáncra, ez heti 2-3 tornát, táncot jelent.

 Most 71 kg vagyok. A célom 70 kg. Egyenlőre! De a nagy álmom 68 kg. Nagyon büszke lennék, ha 6-ssal kezdődne a súlyom. De már a 70 is boldog leszek, hisz 18 évesen voltam ennyi. Most már általában ugyan azt eszem amit a család, de kisebb mennyiségben. Persze itt a főzelékek, levesekről van szó első sorban, a többi ételt pedig próbálom olyan alapanyagokból elkészíteni, hogy én is fogyasztani tudjam. Tésztát nem eszek, édességet alkalmanként. Krumplit és riszt már szoktam, de nagyon keveset. 

 Úgy gondolom, mindenkinek meg kell találnia a megfelelő diétát és akkor le tud fogyni. Higgyétek el nem kell hozzá más csak a kitartás. Én ezt a módszert ajánlani tudom, nekem bevált, úgy érzem szenvedés nélkül fogytam le, és nagyon nagyon boldog, mert egészséges nő lettem! Akire azt hiszem, elmondhatom, büszke a férje, a családja, és remélem a kislánya is, aki még csak 8 hónapos, de Ő adta a legtöbb erőt nekem, mert neki szerettem volna bizonyítani, amit egy nő akar, és amiért egy nő igazán küzd, azt eléri. Tudom nagyon nehéz néha, de ne add fel soha, hidd el megéri! Aki igazán akar, az ezzel a módszerrel biztosan tudom, hogy le tud fogyni. Persze kell az akarat és a kitartás, de nem kell sanyargatni magad. Egyszerűen oda figyelni és fogyni, fogyni, fogyni a célig."



Bizony, így volt...pár sornál összeszorult a torkom....mintha tegnap lett volna, még mindig itt van az érzés, ez a rossz érzés, mikor megláttam a mérlegen a számokat, mikor elhatalmasodott bennem a félelem, mi lesz velem? És utána az érzés, mikor sikerült. Nem bánom, hogy ezek az érzések belém ivódtak, mert így tudok a mai napig segíteni bárkinek, aki hozzám fordul. Pontosan tudom, ismerem az érzéseit, végig mentem én is az úton, ami rögös, hosszú, lehet soha nincs vége, de el lehet érni arra a részre, ahol már azt érzed: jó!:))) Ez már jó...:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése