2015. január 31., szombat

Mi a legfontosabb a világon?

"Nagy gondolatok" fogalmazódtak ma meg bennem...

A lányokkal megtaláltuk az esküvői videót, amit végig is néztünk. Egy teljesen más Nonó nézett vissza rám, ami nem baj, sőt. 23 éves voltam, annyi mindent még csak nem is sejtettem az életről, de egyet tudtam...azt, hogy aki ott áll mellettem, őt tiszta szívemből és örökké szeretni fogom. Ennek már 7 éve és ha őszinte akarok lenni, napról napra csak jobban és jobban szeretem.

De igazából más az, ami a videó láttán főleg elgondolkoztatott. Tudjátok mi? A születés és elmúlás. Néztem az arcokat és többször könny szökött a szemembe..számomra fontos emberek, akik már nem lehetnek közöttünk. És a sok fiatal, akiknek azóta 1-2-3 gyermekük született, párra leltek, családjuk lett. Hogy ez a 7 év, milyen sokat hordoz magában azon túl, hogy én feleség és édesanya lettem.

Ezt tovább gondolva jutottam arra az elcsépelt, de annyira igaz mondásra, hogy nincs fontosabb náluk, nincs fontosabb számomra a családomnál! Egyszerűen ha ők nincsenek, én sem lennék. Nem tudnék az lenni aki vagyok. Az ember változik és formálódik, ez természetes. De belül nem változik. Én tudom ki vagyok, még ha van vagy vannak, akik ezt másképpen látják. Tudom honnan jöttem, tudom, hogy hova tartozom. 

Nagyon fontos, hogy, akik az életemben megerősítenek és mögötted állnak higgyenek benned, szeressenek. Mert mi a fenét ér az élet enélkül? Ha nem hisz bennünk senki és nem szeret minket senki, aki megette az egészet a fene.

Most már tudom, nem hiába lettem beteg, feküdtem napokat, olvastam sokat, vettek körül a gyerekek, sok szeretettem és kedvességgel. Az emberben ilyenkor tudatosodik, mi a fontos. ŐK! A legfontosabb az, hogy egy egészséges és boldog anyjuk legyek, foglalkozzak velük, szeressem őket. Mert elszalad az élet, mint ez a 7 év, és annyi minden történik ennyi idő alatt.

Nagyon hiszek, a mindennek oka van dolgokban. Mindig, minden okkal történik. A célok és álmok visznek minket előre, de közben jönnek a buktatók. Sokszor meg kell ráznunk magunkat és vennünk kell egy nagy levegőt. Mindenkinek meg kell találnia önmagát, akkor könnyebben vesszük az akadályokat is.

Senki nem tökéletes...tökéletlenek vagyunk, de ettől szép az élet.:) Szeretnek és utálnak bennünket, van akinek sok, amik mi vagyunk, van akinek kevés. Van, akinek sok a 75 kg és van, akinek kevés. Van, akinek 180 cm magas és van, akinek alacsony. Meg lehet mindenkinek felelni? Nem! És meg kell egyáltalán? Dehogy kell!

Legyél boldog, higgy magadban és élvezd az életed, mert az a tiéd! Te irányítod és te teszel hozzá, minden egyes nap egy picivel többet...hogy mikor 7 év múlva visszanézed a "kisfilmet" azt érzed: Kaptam fájdalmat, de örömöt is, büszke vagyok az akkori önmagamra és büszke a mostanira is. Hiszek magamban, tudom, hogy azért születtem, hogy hozzáadjak én is valamit az emberek életéhez.

A változás bennünk van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése