2015. január 16., péntek

Mikor azzal foglalkozol, amit imádsz csinálni...

...ennél szerintem nincs is jobb és szerencsésebb dolog a világon.

Heti 7 órát tartok egyenlőre, én ezekre mindig lelkiismeretesen felkészülök, leírom, sokszor van, hogy lepróbálom. Fontos, hogy a Vendégeim, a legjobbat kapják tőlem nap, mint nap. Fontos, hogy ha valaki új, arra külön is odafigyeljek. Ha valaki pl. betegség, picit kisebb állóképesség stb. miatt nem tud 1-1 gyakorlatot megcsinálni, neki alternatívákat mutassak. Fontos, hogy mindenki megfelelő terhelést kapjon az óráimon. 

Valaki azt mondta nekem, olyanok a csoportos órám is, mint a személyi edzés, mert odamegyek, segítek, mindenkihez próbálok legalább 1-2 jó szót szólni, javítani. Nálam a szabályos és helyes kivitelezés és prevenció mindenek felett áll. Szintén fontos, hogy ne az legyen a lényeg, hogy megszakadjon valaki vagy ne bírja végig csinálni vagy pont hogy megtudjam mutatni, én meg tudod csinálni, ti nem...bibibbiiiiiiiiiii, hanem, hogy mindenki megugorja azt a képzeletbeli lécet, amit aznapra emelt magának.

A hangulat....háááát bizony, ahhoz egy edző kevés. Ahhoz olyan Vendégek kellenek, mint az enyémek. Szenzációs csapatunk van. Nálunk mindenki mosolygós, barátságos, mindenki tud mindenkivel beszélgetni, együtt nevetni vagy éppen "vért izzadni"!:)

Odafigyelek a Vendégeimre, óra alatt, sőt sokszor ha nem jönnek, írok nekik mailt, sms-t, mi a gond, mi a baj, foglalkozok velük, mert érdekel és mert fontosak nekem. Nagyszerű érzés az, hogy közvetlen tudok lenni, magam tudok lenni, mert egy olyan csapat edzője lehetek, akik olyan hétköznapi emberek, mint én. Mindenki különleges és a maga módján és mindenki hozzátesz 1-1 alkalommal ahhoz a csapatszellemhez és motivációs egységhez, amit mi képviselünk!:)

Nagyszerű dolog ez. És tudjátok nem attól függ mindez, hogy 5 vagy 500 embernek tartasz órát, hanem, hogy akiknek tartod, azokból a legtöbbet ki tudd hozni. 

Az én "feladatom" nem az, szerintem legalábbis, hogy tömegeket mozgassak meg (hazugság lenne azt mondanom, nem volt életem egyik legnagyobb élménye a FittAréna, persze, de akkor sem ez van nekem elsősorban megírva) hanem, hogy olyan emberekhez jussak el, akik nem mennek el egy Fitnesz terembe, nem szeretnek cica babákkal együtt edzeni, nem szeretik a hűvös, kimért társaságot (természetesen nem gondolom, hogy minden fitneszterem ilyen).  Olyan emberek életébe szeretnék bekerülni és a mozgást, mint örömforrást elültetni, akik úgy érzik, már nem tudnak változtatni és vagy belenyugszanak vagy nap, mint nap bántják magukat a be nem váltott ígéreteik miatt (holnaptól elkezdem...). Ilyen voltam én is, az ő lelküket ismerem, az ő gondolataikba látok bele. 

Én egy kicsi terembe tartok órát, kényelmesen 12 fő, ha nagyon összehúzzuk magunkat 13-14-en férünk el. Nekem ennyi emberre odafigyelni, őket átlátni, csodálatos, de egyben feladat is. Az, hogy mostanában majdnem mindig full létszámmal edzünk, számomra ennél szebb dolog, szakmailag, nem is lehetséges.:) 

A változás bennünk van...én ebben hiszek, eszerint élek, eszerint nevelem a lányaimat és ezt "tanítom" nap, mint nap a vendégeimnek is.:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése