"Így fogyok Én" Acska írása! :)
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy 3 éves koromban olyan sovány voltam, hogy szüleim elvittek orvoshoz, aki adott valami vitaminokat és akkor minden megváltozott. Mikor kicsi kori képeimet nézem megjjedek magamtól, a térdeim vastagabbak mint a combom. A testvérem akkor született, ő pedig akkora volt pár hónaposan, hogy nem tudott ülni a fenekén, mert gurult el. Mindig mosolygok az egyik képen. Ülünk egymás mellett egy kanapén és én tartom, nehogy elboruljon. Én szőke kis fehér bőrű, sovány, tesóm pedig, sötétbarna hajú, barna bőrű, kövér. Akkora az ellentét, hogy csak na.
Elkezdtem szedni a vitaminokat, és általános iskolás koromban én voltam egyik osztálytársnőmmel a legfejlettebbek az osztályból. E miatt történt egy-két dolog, de ezt inkább nem részletezném. Sokat csúfoltak, sértegettek. A fiuk szörnyűek voltak... Most már tudom, hogy nem voltam én olyan kövér akkor, csak a többiekhez képest fejlett. 6-7 koromban már akkora voltam mint most. Liciben híztam még pár kilót, nem voltam soha túlsúlyos, csak mindig volt feleslegem, mindig, mindig. Anyukám is örök fogyókúrázó, tőle tudtam, hogy lehetnék én sokkal csinosabb.
9-10kes lehettem mikor elkezdtünk együtt fogyókúrázni. Elhagytuk a kenyeret és 6 után nem ettünk. Egy ideig jártam aerobikra. Jó volt nagyon, csak a csaj aki tartotta kiment Amerikába. Akkor fogytam pár kilót, látszott is rajtam. Ezután otthon tornáztam anyukámmal. Apukám töltött le nekünk tornákat Rubint Réka, Béres Alexandra. Minden második nap tornáztunk. A fiuk csak kacagtak rajtunk. Tesómat sikerült egyszer odatenni, hogy ha már olyan jól nevet rajtunk, akkor mutassa meg mit tud. Nem kell mondjam, hogy 5 percnél tovább nem bírta.
Apukám töltögette le a tornákat nekünk, örült, hogy mozgunk, viszont a 6 utáni nem evéstől nagyon nem volt elragadtatva. Mindig veszekedett anyukámmal, hogy miért mondja meg nekem, hogy valamelyik ruha kövérít, hogy híztam kicsit meg ilyenek. (Még most is, előtte nem is lehet ilyenről beszélni) Minden este készített valami finomságot, jöttek be a szobába az illatok, no meg apukám is percenként, hogy vigyorogva megkérdezze, hogy biztos nem eszek, mert nekem is készített kaját. Mi hősiesen ellenálltunk anyukámmal, tartottuk egymásban a lelket és kacagtunk rajta, hogy miket csinál... (Most ezeket írva még jobban hiányoznak a régi szép idők)
Liciben nagyon zavart a fiú ügy is. Azt hittem azért, mert kövér vagyok, nem tetszem senkinek. Egyre jobban magamba tartottam mindent, a legjobb barátnőm is megsértett egyszer. Ballagásra készültünk és kellett venni kosztümöt. Vettem egyet, 42-es volt. Lehet elvolt szabva, rossz volt a számozás, de nem ez a lényeg. Akkor elég csinos voltam. Eldicsekedtem neki, hogy 42 kosztümöt vettem és annyira nekem állt, hogy ő nem hiszi, meg ilyenek... Nagyon rosszul esett, főleg tőle, és az a hangnem...
A másik dolog pedig az, hogy volt az osztályban egy lány, csontváz, de minden fiu bele volt szerelmes. Én is sovány akartam lenni, akartam, hogy nekem is legyen valakim. Sokszor sírva mentem haza, mert szívattak az osztálytársaim, kicsúfoltak, megbántottak.
Ennek szerencsére már vége. Kopp kopp kopp.
Mielőtt egyetemre mentem, akkor nyáron nagyon jól néztem ki. Összejöttem párommal is, egyetem alatt híztam pár kilót, de nem sokat. Állandóan úton voltam, az egész időmet elvette az egyetem. Későn értem a bentlakásba, későn ettem, és méghozzá miket. Krumpli, csoki, sok üdítő és még sorolhatnám. A mozgalmas életmód miatt nem jöttek fel kilók.
Egyetem után összeházasodtunk, kaptam munkahelyet, ülőmunka, amihez nem voltam szokva. 1-2 hónap alatt felszedtem 7-8 kg mot. Már apukám is azt mondta, hogy illene kicsit fogyókúrázni (ez 1 kg leadásáig tartott, utána már sovány voltam neki). Párom is mondta, hogy egy 23 éves lány nem így kéne kinézzen. Szilveszterkor kisírt szemekkel vártam a vendégeket, én akkor jöttem rá, hogy meghíztam. Egy ruha sem, egy szoknya sem, semmi blúz, semmi semmi sem volt jó nekem, nem jött rám.
Január 5tól elkezdtem fogyókúrázni. Utáltam magam, mindent kipróbáltam a koplalástól elkezdve, az 1-2 hetes diétákon keresztül mindent. Egyszer fogytam, egyszer híztam. Hétvégeken jókat ettem, akkorra kiéhezett a szervezetem és így felszedtem azt amit hétköznap leadtam. Vettem egy mérleget. Szombatonként álltam csak rá és minden gramm számított. Képes voltam 100g hízásért egész nap bőgni. Tornáztam is hetente 3szor. Februárban kikönyörögtem szülinapomra(ami augusztusban van) egy taposógépet. Megkaptam. Az elején 10 perc sok volt, de belejöttem és 1-1 órát tapostam. Az internet segítségével rájöttem, hogy nem jól étkezek. Sok sok salátát ettem, vigyáztam mikor mit és mennyit eszek. Szeptemberre elértem azt, hogy 0,2 kg választott el az célomtól. Nem sikerült elérnem. Egyre csak jöttek vissza a kilók, ettem ezt is, azt is. Ah, ezt már megengedhetem magamnak címszóval. Visszajöttek a kilók, 1 híján az egész.
Nagyon elkeseredtem, de a csajok mellettem álltak. Lemértem a centiket, megmértem hány kiló vagyok és újra elindultam az úton, DE most nem állok meg 58ig és meg is tartom. Csinos feleség akarok lenni, akire büszke a férje. Büszkén akarok tükörbe nézni, büszkén, magabiztosan akarok majd napozni a Horvát tengerparton az idén júliusban. 17kén indulunk nyaralni, addig elérem célom, szép ruhákat veszek és mindenki utánam fog nézni!!!
Nonó versenye pont a legjobbkor jött. Párom is segít, jár velem szaladni. A tornákkal bekeményítettem, 2 hete 5ször tornázok és keményen. Minden torna után cardió, vagy 20-30 p taposás vagy kocogás. Tegnap Kangoo Jumops-on is voltam, tetszik nagyon, dinamikus, cardio jellegű, lehet csináltatok majd bérletet. Elkezdtem kalóriákat számolni, mérlegelek mindent. 1200 kcal-t engedek meg magamnak egy napra.
A versenytársakkal tartjuk egymásban a lelket. Első héten lement 1.5 kg. Most 64.2 vagyok és 58 leszek, amit megtartok.
Mindent bele lányok!!! Megcsináljuk!
Úgy érzem most erős vagyok és elérem célomat mindenképp.
“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.” (Kurt Dimberger)
Elkezdtem szedni a vitaminokat, és általános iskolás koromban én voltam egyik osztálytársnőmmel a legfejlettebbek az osztályból. E miatt történt egy-két dolog, de ezt inkább nem részletezném. Sokat csúfoltak, sértegettek. A fiuk szörnyűek voltak... Most már tudom, hogy nem voltam én olyan kövér akkor, csak a többiekhez képest fejlett. 6-7 koromban már akkora voltam mint most. Liciben híztam még pár kilót, nem voltam soha túlsúlyos, csak mindig volt feleslegem, mindig, mindig. Anyukám is örök fogyókúrázó, tőle tudtam, hogy lehetnék én sokkal csinosabb.
9-10kes lehettem mikor elkezdtünk együtt fogyókúrázni. Elhagytuk a kenyeret és 6 után nem ettünk. Egy ideig jártam aerobikra. Jó volt nagyon, csak a csaj aki tartotta kiment Amerikába. Akkor fogytam pár kilót, látszott is rajtam. Ezután otthon tornáztam anyukámmal. Apukám töltött le nekünk tornákat Rubint Réka, Béres Alexandra. Minden második nap tornáztunk. A fiuk csak kacagtak rajtunk. Tesómat sikerült egyszer odatenni, hogy ha már olyan jól nevet rajtunk, akkor mutassa meg mit tud. Nem kell mondjam, hogy 5 percnél tovább nem bírta.
Apukám töltögette le a tornákat nekünk, örült, hogy mozgunk, viszont a 6 utáni nem evéstől nagyon nem volt elragadtatva. Mindig veszekedett anyukámmal, hogy miért mondja meg nekem, hogy valamelyik ruha kövérít, hogy híztam kicsit meg ilyenek. (Még most is, előtte nem is lehet ilyenről beszélni) Minden este készített valami finomságot, jöttek be a szobába az illatok, no meg apukám is percenként, hogy vigyorogva megkérdezze, hogy biztos nem eszek, mert nekem is készített kaját. Mi hősiesen ellenálltunk anyukámmal, tartottuk egymásban a lelket és kacagtunk rajta, hogy miket csinál... (Most ezeket írva még jobban hiányoznak a régi szép idők)
Liciben nagyon zavart a fiú ügy is. Azt hittem azért, mert kövér vagyok, nem tetszem senkinek. Egyre jobban magamba tartottam mindent, a legjobb barátnőm is megsértett egyszer. Ballagásra készültünk és kellett venni kosztümöt. Vettem egyet, 42-es volt. Lehet elvolt szabva, rossz volt a számozás, de nem ez a lényeg. Akkor elég csinos voltam. Eldicsekedtem neki, hogy 42 kosztümöt vettem és annyira nekem állt, hogy ő nem hiszi, meg ilyenek... Nagyon rosszul esett, főleg tőle, és az a hangnem...
A másik dolog pedig az, hogy volt az osztályban egy lány, csontváz, de minden fiu bele volt szerelmes. Én is sovány akartam lenni, akartam, hogy nekem is legyen valakim. Sokszor sírva mentem haza, mert szívattak az osztálytársaim, kicsúfoltak, megbántottak.
Ennek szerencsére már vége. Kopp kopp kopp.
Mielőtt egyetemre mentem, akkor nyáron nagyon jól néztem ki. Összejöttem párommal is, egyetem alatt híztam pár kilót, de nem sokat. Állandóan úton voltam, az egész időmet elvette az egyetem. Későn értem a bentlakásba, későn ettem, és méghozzá miket. Krumpli, csoki, sok üdítő és még sorolhatnám. A mozgalmas életmód miatt nem jöttek fel kilók.
Egyetem után összeházasodtunk, kaptam munkahelyet, ülőmunka, amihez nem voltam szokva. 1-2 hónap alatt felszedtem 7-8 kg mot. Már apukám is azt mondta, hogy illene kicsit fogyókúrázni (ez 1 kg leadásáig tartott, utána már sovány voltam neki). Párom is mondta, hogy egy 23 éves lány nem így kéne kinézzen. Szilveszterkor kisírt szemekkel vártam a vendégeket, én akkor jöttem rá, hogy meghíztam. Egy ruha sem, egy szoknya sem, semmi blúz, semmi semmi sem volt jó nekem, nem jött rám.
Január 5tól elkezdtem fogyókúrázni. Utáltam magam, mindent kipróbáltam a koplalástól elkezdve, az 1-2 hetes diétákon keresztül mindent. Egyszer fogytam, egyszer híztam. Hétvégeken jókat ettem, akkorra kiéhezett a szervezetem és így felszedtem azt amit hétköznap leadtam. Vettem egy mérleget. Szombatonként álltam csak rá és minden gramm számított. Képes voltam 100g hízásért egész nap bőgni. Tornáztam is hetente 3szor. Februárban kikönyörögtem szülinapomra(ami augusztusban van) egy taposógépet. Megkaptam. Az elején 10 perc sok volt, de belejöttem és 1-1 órát tapostam. Az internet segítségével rájöttem, hogy nem jól étkezek. Sok sok salátát ettem, vigyáztam mikor mit és mennyit eszek. Szeptemberre elértem azt, hogy 0,2 kg választott el az célomtól. Nem sikerült elérnem. Egyre csak jöttek vissza a kilók, ettem ezt is, azt is. Ah, ezt már megengedhetem magamnak címszóval. Visszajöttek a kilók, 1 híján az egész.
Nagyon elkeseredtem, de a csajok mellettem álltak. Lemértem a centiket, megmértem hány kiló vagyok és újra elindultam az úton, DE most nem állok meg 58ig és meg is tartom. Csinos feleség akarok lenni, akire büszke a férje. Büszkén akarok tükörbe nézni, büszkén, magabiztosan akarok majd napozni a Horvát tengerparton az idén júliusban. 17kén indulunk nyaralni, addig elérem célom, szép ruhákat veszek és mindenki utánam fog nézni!!!
Nonó versenye pont a legjobbkor jött. Párom is segít, jár velem szaladni. A tornákkal bekeményítettem, 2 hete 5ször tornázok és keményen. Minden torna után cardió, vagy 20-30 p taposás vagy kocogás. Tegnap Kangoo Jumops-on is voltam, tetszik nagyon, dinamikus, cardio jellegű, lehet csináltatok majd bérletet. Elkezdtem kalóriákat számolni, mérlegelek mindent. 1200 kcal-t engedek meg magamnak egy napra.
A versenytársakkal tartjuk egymásban a lelket. Első héten lement 1.5 kg. Most 64.2 vagyok és 58 leszek, amit megtartok.
Mindent bele lányok!!! Megcsináljuk!
Úgy érzem most erős vagyok és elérem célomat mindenképp.
“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.” (Kurt Dimberger)
Tetszik nagyon!
VálaszTörlésAz idézet is nagyon találó a végén!
Hajrá csajok!!
/Bosyl/