Négygyerekes, Callanetics, nordic walking. Le a kalappal!:))
„Hogyan fogytam le?
Hogyan híztam meg!
A kilókkal ifjabb koromban nem voltak különösebb gondjaim, talán az alacsonyságomhoz képest mindig is több voltam az ideálisnál, de ezt csak a BMI index tudta, teljesen normál alkatú voltam. Első lányomat igen fiatalon szültem, mint Te is, jól meghíztam a terhesség és szoptatás alatt. Utána (kb. 20 éve) a kalóriaszámlálással fogytam le, valamint tornáztam. 2. gyerkőc után ugyanígy. A 3. után már nem emlékszem, talán akkor is… A 4. után már nem volt kedvem önsanyargatni, rajtam is maradt 7-8 kiló a lánykori súlyhoz képest.
Majd a legkisebbem 3 éves lett és újra munkába álltam. Autóval kezdtem járni szinte mindenhová, mozgás egyre kevesebb (addig is csak az apróságaim után futottam, meg azért gyalogoltam babakocsival, sétáltam velük sokat) lett. Finomakat enni mindig is szerettem, nem ettem rengeteget, csak épp nem mozogtam. A kilók szép lassan kúsztak felfelé.
Tudtam, hogy tennem kéne valamit, de nem jött az elhatározás, fejben még nem voltam kész.
Kézimunkázós hobbim van, ott is csak az ujjaim mozognak. Ilyen témájú blogokat nézve akadtam rá Zs-ra, aki külföldön él, hasonló a hobbija, és a blogbejegyzésében éppen azt olvastam, hogy nekilát fogyózni! Nem tudom miért, de ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, ÉN IS!!!! Zs. ezt nem is tudja, talán magára ismer Nála találtam a blogodra mutató linket, így jutottam el Hozzád. Valamiért mégse jelentkeztem be a fogyi versenyre. Azt hiszem, nem voltam biztos magamban, hogy végigcsinálnám… De igen, csináltam, a nagy hőség kivételével szinte mindennap mozogtam, diétáztam.
Mi volt a cél? Jobban érezzem magam a bőrömben, egészségesebb legyek, teherbíróbb, és nem utolsó sorban a tervezett tengerparti nyaraláson bikinit viselhessek úgy, hogy jól érezzem magam. Ehhez magamnak kb. 60 kg-ot tűztem ki célul.
Mit értem el?
Előző: Mostani:
Súly: 67,3 60,5
Derék: 89 78
Pocak: 92 83
Csípő: 103 96
Comb: 62 56.5
Kar: 31 29.5
Mell: 99 95
Hogyan értem el:
Kalóriaszámlálás, főleg a legelején. Aztán amikor már fejből tudtam az állandó kajáimat, nem számoltam mindent. Nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt ettem, ebédre sokszor saláta husival, reggelire-vacsira 4-6 dkg Glyx kenyér, nekem nagyon bevált, hozzá pulykasonka, paprika, paradicsom, uborka, néha kefíi. Sok rostos kajától az emésztésem is sokkal jobb lett már 1 hét után. Az első hónapban viszont voltak epetáji fájdalmaim, nem tudom ez a méreganyagok távozása, felgyorsult emésztés vagy kevés zsírbevitel miatt… Ittam gyógyteákat, elmúlt.
Mozogtam. Ha-ha – lehet, hogy ez csak nekem volt nagy dolog Próbáltam DVD-re tornázni, nagyon kiábrándító volt, hogy nem bírtam. A súlyzótól hetekig fájt a vállam, az ugribugritól a térdem (pedig annyira azért nem vagyok idős. Futni utálok, meg nem is bírtam volna. Nagy eszemmel kitaláltam, hogy gyalogolok (nem séta!!). Egy amerikai hölgy mesélte, hogy minden nap gyalogolt pár mérföldet és fogyott. Nálunk dombos-völgyes a környék, úgyhogy fárasztó is volt, izzadtam, elfáradtam, de csináltam a saját ütememben. Mellé Callanetics, amit szintén a saját ütememben, főként has, kar, comb, fenék gyakorlatokat. Először sokkal kevesebb ment, de lassan egyre jobban bírtam a gyaloglást is, tornát is. Ma azt a távot, amit legelőször 1 óra alatt tettem meg, 38 perc alatt le tudom gyalogolni
Nagyon inspiráló volt, hogy egyre több olyan ruhámat tudtam elővenni, amit már rég eltettem, hogy az alig jön rám, legurgulázik a hasamon, borzalmasan áll stb.
Őszinte vagyok, nem a Nonó blog segített… Ha valamit elhatározok, akkor elég kitartó tudok lenni magamtól is. A folyton leírt napi sütikék még idegesítettek is. Én is tudok szentimentális lenni, de Nonó túl sok volt még nekem is. Aztán megszoktam, megszerettem, ez az Ő stílusa. A kolléganőim nagyon kedves biztatása adta a legtöbbet. Itt az volt a jó, hogy a táblázatokat átböngészve láttam, hogy egész jól haladok, a végén kiszámoltam, hogy tulajdonképpen az élmezőnyben végeztem volna, ha nem is dobogósként. Mégis olvastam rendszeresen, nem is tudom, miért. Talán mások történeteit jó volt elolvasni, mert ha nekik is sikerült, még több is, akkor nekem is sikerülhet. Különösen a többgyerekes anyukák, a nem huszonévesek voltak inspirálók.
Ezért gondoltam, hogy megírom a magam fogyását, hátha segít pár embernek. 40 év és 4 gyerek után is van élet, nem is akármilyen!
Lassan elérem a 60 kg-ot, ott pihenek kicsit, szeptemberben nekilátok, és 57-58 kg a végső célom. De a legjobb az egészben nem a mínusz kilók, hanem a mínusz centik!! Meg az, hogy mennyivel jobban bírom a mozgást. A gyaloglást megszerettem, ha nincs rendkívüli időjárás, szinte egyetlen napot se hagyok ki. Ezt tényleg nem gondoltam volna magamról!
A gyaloglással kapcsolatban utólag igazolva látom az elhatározásomat, nagyon jókat olvastam róla, és nagy előny, hogy bárki elkezdheti. Én bottal járok, azaz nordic walking stílusban rovom a távot, meg is bámulnak rendesen. Nem baj!
Két idős néni a sarkon minden este kint trécsel, amikor elhaladok, köszönök, ők meg jó hangosan megjegyzik egymásnak, hogy nekik is ezt kéne csinálni, mert már hallották a tévében, milyen egészséges – aztán ennyiben maradnak.
Hogyan híztam meg!
A kilókkal ifjabb koromban nem voltak különösebb gondjaim, talán az alacsonyságomhoz képest mindig is több voltam az ideálisnál, de ezt csak a BMI index tudta, teljesen normál alkatú voltam. Első lányomat igen fiatalon szültem, mint Te is, jól meghíztam a terhesség és szoptatás alatt. Utána (kb. 20 éve) a kalóriaszámlálással fogytam le, valamint tornáztam. 2. gyerkőc után ugyanígy. A 3. után már nem emlékszem, talán akkor is… A 4. után már nem volt kedvem önsanyargatni, rajtam is maradt 7-8 kiló a lánykori súlyhoz képest.
Majd a legkisebbem 3 éves lett és újra munkába álltam. Autóval kezdtem járni szinte mindenhová, mozgás egyre kevesebb (addig is csak az apróságaim után futottam, meg azért gyalogoltam babakocsival, sétáltam velük sokat) lett. Finomakat enni mindig is szerettem, nem ettem rengeteget, csak épp nem mozogtam. A kilók szép lassan kúsztak felfelé.
Tudtam, hogy tennem kéne valamit, de nem jött az elhatározás, fejben még nem voltam kész.
Kézimunkázós hobbim van, ott is csak az ujjaim mozognak. Ilyen témájú blogokat nézve akadtam rá Zs-ra, aki külföldön él, hasonló a hobbija, és a blogbejegyzésében éppen azt olvastam, hogy nekilát fogyózni! Nem tudom miért, de ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, ÉN IS!!!! Zs. ezt nem is tudja, talán magára ismer Nála találtam a blogodra mutató linket, így jutottam el Hozzád. Valamiért mégse jelentkeztem be a fogyi versenyre. Azt hiszem, nem voltam biztos magamban, hogy végigcsinálnám… De igen, csináltam, a nagy hőség kivételével szinte mindennap mozogtam, diétáztam.
Mi volt a cél? Jobban érezzem magam a bőrömben, egészségesebb legyek, teherbíróbb, és nem utolsó sorban a tervezett tengerparti nyaraláson bikinit viselhessek úgy, hogy jól érezzem magam. Ehhez magamnak kb. 60 kg-ot tűztem ki célul.
Mit értem el?
Előző: Mostani:
Súly: 67,3 60,5
Derék: 89 78
Pocak: 92 83
Csípő: 103 96
Comb: 62 56.5
Kar: 31 29.5
Mell: 99 95
Hogyan értem el:
Kalóriaszámlálás, főleg a legelején. Aztán amikor már fejből tudtam az állandó kajáimat, nem számoltam mindent. Nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt ettem, ebédre sokszor saláta husival, reggelire-vacsira 4-6 dkg Glyx kenyér, nekem nagyon bevált, hozzá pulykasonka, paprika, paradicsom, uborka, néha kefíi. Sok rostos kajától az emésztésem is sokkal jobb lett már 1 hét után. Az első hónapban viszont voltak epetáji fájdalmaim, nem tudom ez a méreganyagok távozása, felgyorsult emésztés vagy kevés zsírbevitel miatt… Ittam gyógyteákat, elmúlt.
Mozogtam. Ha-ha – lehet, hogy ez csak nekem volt nagy dolog Próbáltam DVD-re tornázni, nagyon kiábrándító volt, hogy nem bírtam. A súlyzótól hetekig fájt a vállam, az ugribugritól a térdem (pedig annyira azért nem vagyok idős. Futni utálok, meg nem is bírtam volna. Nagy eszemmel kitaláltam, hogy gyalogolok (nem séta!!). Egy amerikai hölgy mesélte, hogy minden nap gyalogolt pár mérföldet és fogyott. Nálunk dombos-völgyes a környék, úgyhogy fárasztó is volt, izzadtam, elfáradtam, de csináltam a saját ütememben. Mellé Callanetics, amit szintén a saját ütememben, főként has, kar, comb, fenék gyakorlatokat. Először sokkal kevesebb ment, de lassan egyre jobban bírtam a gyaloglást is, tornát is. Ma azt a távot, amit legelőször 1 óra alatt tettem meg, 38 perc alatt le tudom gyalogolni
Nagyon inspiráló volt, hogy egyre több olyan ruhámat tudtam elővenni, amit már rég eltettem, hogy az alig jön rám, legurgulázik a hasamon, borzalmasan áll stb.
Őszinte vagyok, nem a Nonó blog segített… Ha valamit elhatározok, akkor elég kitartó tudok lenni magamtól is. A folyton leírt napi sütikék még idegesítettek is. Én is tudok szentimentális lenni, de Nonó túl sok volt még nekem is. Aztán megszoktam, megszerettem, ez az Ő stílusa. A kolléganőim nagyon kedves biztatása adta a legtöbbet. Itt az volt a jó, hogy a táblázatokat átböngészve láttam, hogy egész jól haladok, a végén kiszámoltam, hogy tulajdonképpen az élmezőnyben végeztem volna, ha nem is dobogósként. Mégis olvastam rendszeresen, nem is tudom, miért. Talán mások történeteit jó volt elolvasni, mert ha nekik is sikerült, még több is, akkor nekem is sikerülhet. Különösen a többgyerekes anyukák, a nem huszonévesek voltak inspirálók.
Ezért gondoltam, hogy megírom a magam fogyását, hátha segít pár embernek. 40 év és 4 gyerek után is van élet, nem is akármilyen!
Lassan elérem a 60 kg-ot, ott pihenek kicsit, szeptemberben nekilátok, és 57-58 kg a végső célom. De a legjobb az egészben nem a mínusz kilók, hanem a mínusz centik!! Meg az, hogy mennyivel jobban bírom a mozgást. A gyaloglást megszerettem, ha nincs rendkívüli időjárás, szinte egyetlen napot se hagyok ki. Ezt tényleg nem gondoltam volna magamról!
A gyaloglással kapcsolatban utólag igazolva látom az elhatározásomat, nagyon jókat olvastam róla, és nagy előny, hogy bárki elkezdheti. Én bottal járok, azaz nordic walking stílusban rovom a távot, meg is bámulnak rendesen. Nem baj!
Két idős néni a sarkon minden este kint trécsel, amikor elhaladok, köszönök, ők meg jó hangosan megjegyzik egymásnak, hogy nekik is ezt kéne csinálni, mert már hallották a tévében, milyen egészséges – aztán ennyiben maradnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése